A történelem számtalan érdekes sztorit rejt, melyekre a filmvilág is gyakran "lecsap" egy-egy ütős és látványos filmet készítve a nagyközönségnek. Néha azonban a valóságot elferdítik ilyen vagy olyan okból és a végeredménynek már kevés köze van a tényleges eseményekhez. A napokban három ilyen esettel is találkoztam, melyekre coyote -ként azonnal rávetettem magam. Az egyik a kicsit (általam) késve megnézett, 2019-es "Volt egyszer egy Hollywood" (Quentin Tarantino alkotása), a második a szintén Tarantino jegyezte Becstelen Brigantyk, (melyet nosztalgiából néztem meg újra nemrégiben) a harmadik pedig Kálomista Gábor propagandafilmje, a mozikban most futó "Elkxrtuk". [kritika itt] A három művet a véletlennek köszönhetően egymás után láttam, három egymást követő éjszakán (az Elkxrtukat a moziban) ráadásul film-klubbunkban egy komoly vitában is részt vettem a Rettenthetetlen című film hitelességéről. A behatásoknak nem tudván ellenállni klaviatúrát ragadtam, nagyon elgondolkodva a ferdítések filmes esetein.
A kép forrása: parameter.sk
Közös az említett filmekben, hogy elvben mindegyik megtörtént eseményeket dolgoz fel: a Volt egyszer egy Hollywood például egy 1969 augusztus 9-én Los Angelesben lezajlott szörnyű, hétszeres gyilkosság történetét idézi fel (a kriminalisztika úgy őrizte meg ezt a tragédiát, mint "Tate-LaBianca gyilkosságok" krónikáját), a Becstelen Brigantyk egy második világháborús sztorit mesél el, melyben megölik Hitlert egy színházi vetítésen, Kálomista Gábor producerelte magyar film pedig a 2006 szeptember 17-én kezdődő budapesti (majd országos) tiltakozás-hullámot és tüntetés- illetve zavargás-sorozatot mutatja be.
Tarantino "valóság-változatában" a Charles Manson által felbujtott banda nem öli meg Roman Polanski rendező 26 éves, gyönyörű, állapotos feleségét (Sharon Tate színésznőt) és 4 vendégét mert rossz házba törnek be, ahol egy kaszkadőr és egy színész (Brad Pitt illetve Leonardo DiCaprio) simán elintézik mindegyiküket. A valóságban egész Amerikát megrázó szörnyű tragédia Tarantino feldolgozásában fekete humorként jelenik meg. Azok, akik nem ismerik az 1969-es mészárlás valódi történetét, ebből a filmből bizony soha nem ismerhetik meg a tényeket.
A kép forrása: historic-newspapers.co.uk
Ami a Kálomista-filmet illeti: bár látunk eredeti képkockákat és alapjaiban a 2006-os utcai események kerülnek a fókuszba, a legfőbb gonosz és a szálakat mozgató háttér-figurák megnevezése már erős ferdítést mutat (enyhén szólva). Ki hiszi el például, hogy Dobrev Klára vagy pláne Hahn Endre (egy politikus-feleség és egy közvélemény-kutató) hozták volna a legfontosabb döntéseket azokon a bizonyos éjszakákon. A jelenlegi ellenzék egyik vezéralakjának démonizálása egyértelműen aktuálpolitikai és propagandisztikus célokat szolgál. A 2006-os év őszének elsietett kormányzati döntései, a kapkodás sőt pánik (a rendőrség a titkosszolgálatok illetve államvezetés csúcsain) illetve a temérdek hiba, sőt bűn (a fegyveres oszlatás, a gumi-lövedékezés, a tüntetők verése, a rendőr-azonosító számok eltakarása, a rengeteg jogtalanság ... stb) ugyanúgy megérdemelnének egy objektív film-feldolgozást, mint a 2006 május 26-án elhangzott (és 2006 szeptember 17-én kiszivárogtatott) öszödi beszéd. Nem választások előtt, nem propagandisztikus célokkal. (És ebből a szempontból irreleváns, hogy maga Gyurcsány vagy saját belső ellenzéke szivárogtatta e ki az öszödi hangfelvételeket.)
A kép forrása: Index.hu
Tarantino esetében nem ez a helyzet: ő művészetének és stílusának részeként vállalkozik a történelmi események megmásítására: így jeleníti meg például Adolf Hitler kalandos megölését Franciaországban egy mozivetítésen - a Becstelen Brigantykban - és a Sharon Tate mészárlás átírását, a támadó Manson-ifjak kinyírásával. Mindez a gúny, a szarkazmus és a poéntenger mellett az elgondolkodtatást is szolgálja. Ugyanakkor nem szerencsés dolog (bármilyen indokból is) a történelem meghamisítása, mert több generációban is rosszul rögzülnek a múltbeli események.
Akhilleusz a Trója című filmben unokaöccsét bosszulja meg, holott a valójában szerelme volt Patroklosz lévén, hogy mindketten homoszexuálisak voltak. Ezt azonban Hollywood átírta a könnyebb "emészthetőség" kedvéért. Kegyes "csalás" tehát a megosztó téma kikerülésével, így valahol érthető a bevállalása. A Rettenthetetlen című 1995-ös Mel Gibson filmben - mely a skót történelem egy szeletéről szól - William Wallace lázadó harcosai skót-szoknyákban rohangálnak a csatamezőkön, holott ez a viselet (a kilt) a XIII-XIV. században még nem létezett (csak a XVII. században jelent meg). Ezzel a produkcióval azonban más probléma is akad, például hogy a csaták nem úgy zajlottak, ahogyan a filmben látjuk, a skótok nem viseltek kék arc-festést az ütközetekben (ez amúgy is kelta hagyomány volt), Wallace nem parasztnak született, hanem kisnemesnek (és lovagnak), illetve soha nem esett szerelembe I. Edward menyével, Izabella hercegnővel. Egy másik Mel Gibson produkcióban, a 2000-ben készült Hazafiban a főhős, Benjamin Martin idealizált figura, miközben a brit hadsereget és tisztjét Tavington ezredest démonizálja a forgatókönyv. A valóságban éppen fordítva alakultak a dolgok: Benjamin Martin mutatott kegyetlenséget, aki rasszista szadistaként kínoztatta a brit katonákat. Az U-571 -ben egy amerikai tengeralattjáró legénysége szerzi meg a németek Enigma-dekóderét (amivel a nácik fölé kerekednek), holott a valóságban mindez a briteknek köszönhető, akik sokkal kevésbé kalandos módon, egyszerű (de zseniális) kódfejtéssel a Betchley Park kémközpontjában jönnek rá a német-kódrendszer megfejtésére.
A kép forrása: origo.hu
A két királynő című 2018-as angol történelmi drámában I. Erzsébet és skót rokona Stuart Mária riválisokká válnak, ami utóbbi kivégzéséhez vezet. Ugyanakkor a két hölgy soha nem találkozott egymással, filmbeli vitájuk a képzelet szüleménye.
Sorolhatnánk estig a történelmi hibákat a filmekben, ám ezek alapvetően két csoportra oszthatóak: a szándékos valóság-ferdítésekre és a hibák halmazára (melyek a kellő utánajárás elmaradásából fakadnak). Mindkettő káros, de az utóbbi talán megbocsáthatóbb.
2021.10.30.12:53