Coyote

Átadható e egy "szellemi örökség"? [11.]

2021. december 26. - Coyothe

Sokan nevelünk gyereket és sokunkban merül fel talán az is, hogy átadhatunk e nekik valódi szellemi örökséget életünk során. Akár valamiféle "intelmeket" Szent Istváni módra, vagy útravaló jótanácsokat, esetleg meghatározó értékrendet, bármit ami fontos számunkra és amit szeretnénk ha ők is magukénak vallanának? Különösen akkor erősek bennünk ezek a kérdések és gondolatok, ha valamiért magunkra maradunk, például egy válást követően (mint történt ez nálam is) és úgy érezzük a mi értékrendünk már eltér a másik fél értékrendjétől. Szeretnénk a magunk szellemi örökségét átadni nekik.

ertekrend.jpg

A kép forrása: link

De vajon ez az igazi küldetésünk, esetleg életcélunk, fő feladatunk e létben? Elgondolkodunk azon, hogy mi lehet ez a bizonyos "szellemi örökség"? Vagy csak egyszerű példamutatással tesszük a dolgunkat, szülői feladatainkat és már az is bőven elegendő? Nem tudom a válaszokat, de azon már elgondolkodtam, hogy én magam milyen örökséget adnék át gyermekeimnek. Nem fontossági sorban, a 10 legfontosabb számomra:

"Légy becsületes ember" Alapvető értéknek, jellemvonásnak, tulajdonságnak tűnik, de nem minden szülő tudja sajnos átadni. Leginkább példamutatással közvetíthető, csak hát ez sem mindig "jön össze". Mégis fontos, nagyon is. A teljes és boldog élethez nélkülözhetetlen. Minden erőmmel azon voltam és vagyok, hogy ezt átadjam nekik.

"Szeresd a könyveket, olvass sokat, mindig tanulj és művelődj". Nem állítanám, hogy ezt sikerrel tudtam feléjük közvetíteni, mindenesetre megpróbáltam, minden megtettem érte. Mert ezt az örökséget én is megkaptam annak idején szüleimtől és valóban sokat olvastam eddigi életem során. Sokat kaptam a könyvektől, a bennük átélt gondolatoktól, történetektől.

"Szeresd a történelmet" Édesanyám egész életében szerette és ez lett hivatása is, majd ezt a szeretetet nekem is átadta és az én hivatásom is a történelem lett. Számomra ez a legszebb tudomány, mely felölel mindent, ami fontos az életben. Múltat, identitást, kultúrát és a világ históriáját.

"Ne bántsd a gyengéket és kiszolgáltatottakat" Egy manapság nagyon is feledésbe merülő érték, melyet alig gyakorol már ez a világ. Divat ennek ellenkezőjét cselekedni, főleg a fiatalság körében, ahol a "keménység" a törtetés és a harciasság kiszorítják a gyengédebb érzelmeket.

"Azzal foglalkozz, azt csináld, amit szeretsz" Egy nagyon is pénz-központú világban ez egy új megközelítés, hiszen nem az anyagiakat helyezi első helyre, hanem annak az időnek az eltöltését, amit a munka jelent számunkra. Fontos, hogy azt csináljuk amit szeretünk még akkor is, ha ezzel kevesebb pénzt keresünk.

"Tisztelt szüleidet, szeresd családodat" Sajnos itt sem arattam (eddig) egyértelmű sikert. Mégis fontosnak tartom. A testvéri és szülői szeretet meghatározzák egész életünket. A család a legerősebb kötelék halálunkig, akkor is, ha széthullik, akkor is, ha bármi háttérbe próbálja szorítani.

"Légy toleráns másokkal, elfogadó a bármiben is eltérő emberekkel" Ez az, amit ez a korszak leginkább kezd elfelejteni és amit az új generációknak nekünk kell átadni. Ez a tolerancia.Számomra fontos és azt szeretném, ha gyermekeim is gyakorolnák.

"Légy nyitott a világra, gondolkozz kritikusan, utasítsd el a tekintélyuralmat" A világra való nyitottság, a dolgok több szempontból való vizsgálata és a kritikus gondolkodás szabadsággal ajándékozza meg az embert, mert nem válik semmilyen képzet vagy eszme szervilis rabjává. Fontos a felvilágosult és teljes élethez, mint ahogyan a diktatúra vagy tekintély-uralom elutasítása is.

"Szeresd a filmeket" Miként a könyvek, úgy a filmek is kultúrát, élményeket, tartalmas gondolatokat és művészetet közvetítenek. Egész életemben rajongtam a filmekért a mozi világáért, melyektől ugyanúgy sokat kaptam, mint a könyvektől. Szeretném, ha gyermekeim is élveznék ezt a különleges világot.

"Élvezd az életet" Hiszem, hogy semmit nem ér a sok szellemi útravaló és jó tanács, ha nem tanuljuk meg élvezni az életet. Megélni annak pillanatait, értékelni benne a jót és hálát adni mindenért, amit kapunk. Nem állíthatom, hogy én magam mindig eszerint éltem, de mindig megértettem és vallottam ennek fontosságát. 

Minden szülő megalkothatja a maga 10 tanácsát, létrehozva saját szellemi örökségét gyermekei számára. Leírni ugyan nem fontos, de elgondolkodni rajta mindenképp érdemes. Akár így ünnepek táján is.

coyote_alul.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://coyothe.blog.hu/api/trackback/id/tr2516793230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

élhetetlen 2022.01.01. 12:47:18

Átadható, akkor is, ha még csak szülő sem vagy.
„Ne bántsd a gyengéket és kiszolgáltatottakat„. Ez nagyon nehéz, ha a kormány ez ellen dolgozik, pl otthontalanok kriminalizálása, és ezt a közélet pozitívumként éli meg. Hosszú út lehet akkor is, ha jó irányba menünk, de, ha a zsákutcát választjuk, akkor annyi.
"Azzal foglalkozz, azt csináld, amit szeretsz". Ez nehéz, mert jó tanácsnak tűnik, de egy pedagógusnak is joga lenne egy rendes élethez, sajnos megint politika. Nyugodt szívvel mondod a gyerekednek, hogy, ha tanítani szeretnél, akkor menj tanárnak, igaz, hogy húsz év múlva sem lesz lakásod, mert CSOK 20 millát akkor kapsz, ha összeszedsz annyit, amire semmi esélyed?
"Tisztelt szüleidet, szeresd családodat". Fontos, de még meghatóbb, mikor a barárnőm gyereke hozza el a gyerekét, mert neki akkor is fontos vagyok, ha nem családtag.
"Légy toleráns másokkal”, nézd meg az országot, jó lenne, ha működne, de nem működik, politika.
"Szeresd a filmeket". Ennyire nem kell leegyszerűsíteni a dolgokat. Szerettesd meg a művészeteket. Ez hosszabb lesz. Barátnőmmel egy szobában dolgoztam. Lementem ebédelni, visszajöttem egy színházjeggyel a kezemben. Mit vettél? Pillangókiasszony. Ő is megnézné. kiderült, hogy harmincötön túl, még nem volt operában. Vissza, egy jegy kettőre cserélve, aztán nem tudom, mit mesélt otthon, de a következő kérés az volt a 8 és tíz éves gyerektől, hogy vigyem el őket is. Aztán, mikor a zümmögő kórusnál a 10 éves srác odasúgta, hogy ez gyönyörű, akkor már megérte. És lassan átszokott a család arra, hogy szülinapra, névnapra nem kütyüt vesznek, hanem színházjegyet. Óvatos kezdés, a srác szülinapjára János Vitéz. A végén mentünk le a lépcsőn, és valamit morogtam, hogy megnézhettünk volna valami rendes darabot is, (bocsánat a szerzőktől). A kiscsaj odajött, hogy ő meg szeretne látni egy igazi balettet. Semmi gong, volt öt jegyem egy hét múlva a Spartacusra, egy jegy vissza, kettőt kérek helyette, pár székre voltunk a családtól, akikkel mentem volna. A kiscsaj már két gyermekes anyuka, de emlékszik az előadásra. Na, ez az, amit „viszonylag” politika mentesen át lehet adni, bár itt is romlik a helyzet.

Coyothe 2022.01.01. 13:02:54

@élhetetlen: Tudod épp azért fontos, mert nehéz megvalósítani és azért nehéz ezeket megvalósítani, mert igenis fontos dolgok.

Ami az utolsó könnyes sztorit illeti: nagyon szép történet, de nem mindenki olyan, mint te (és a sztorid szereplői). Én például pontosan a filmekre gondoltam, nem színházra, balettra, társastánca, kortárs-művészetre, bábjátékra vagy egyébre. A mozira, a filmművészetre. Igenis EZT szeretném átadni. És ahogyan a felsorolásomban szerepel a könyvekre. De ez ÉN vagyok, más meg fókuszáljon az operára. Ennyi.

De köszi a hozzászólást és hogy végigolvastad.
B.Ú.É.K.
:)
süti beállítások módosítása