A Netflix kicsit túlvállalta magát ezzel a mérközéssel az 58 éves Mike Tyson és a 27 éves Jake Paul ökökvívó összecsapásának közvetítésével. A magyar idő szerint hajnali 4 után bekövetkező átkapcsolási csúcsot (amikor az európai nézők is beléptek a közvetítési láncba) nem bírta a rendszer és megadta magát a túlterheléstől. Pedig hatalmas érdeklődés övezte a harcot, melyben az egykoron rekordokat felállító és 1986-ban alig 20 évesen világbajnokká váló majd évekig veretlen Iron Mike visszatérése és talán utolsó nagy megvillanása volt várható. A legtöbb fogadóiroda és a közvélemény is Tyson győzelmét várta, a többség kiütéssel. 

A kép forrása: metropol.hu

A meccs azonban nem váltotta be a reményeket: Iron Mike lassú volt, alig támadt, keveset ütött és elmaradtak a tőle megszokott hatalmas, letaglózó ütések is. Azok a legendás Tyson ütések, melyektől egykoron sorra dőltek ki a nála egy fejjel magasabb hústornyok is. Tyson fénykorában (a 80-as évek második felében és a 90-es évek elején) 58 mérkőzéséből 50-et nyert meg, melyek közül 44-ben kiütéssel aratott diadalt. Ám ezúttal mérhetetlenül passzív volt. 

Tyson ellenfele az alig 27 éves youtuber Jake Paul nem tekinthető különösebb ökölvívó tehetségnek, ám ezen a mérkőzésen sokkal aktívabbnak mutatkozott. Kihasználta hogy 7 centivel magasabb Tysonnál (185 centi, míg Tyson csak 178) és így ütőtávja is nagyobb. Folyton támadásokat indított, rengeteget ütött, jól mozgott és az utolsó percig aktív maradt. Néha gúnyolta ugyan az "öreget" többször kinyújtotta rá a nyelvét, ám a legvégén őszintén gratulált helytállásához. Ami azt illeti: a boksztörténelem nem tud olyanról, hogy valaki egy 31 évvel fiatalabb ökölvívóval küzdjön profi mérkőzést 8 meneten keresztül, közel a 60-hoz. Ha pusztán ezt nézzük: Iron Mike igeni helytállt.

Ami a mérkőzést illeti: unalmas és fantáziátlan volt: Tyson végig a ring közepén álldogált vagy lépkedett, menetenként talán 1-2 támadást indított, melyekből többnyire csak 1 tiszta találata volt (ám az sem megrendítő). Ütéskombinációkat alig láthattunk tőle, enerváltságot mutatott már a második menettől kezdődően. Szenvedélyt a híres Tyson erőt egyetlen egyszer sem tudta (vagy akarta) megvillantani. 

Ami a pontozást illeti: a három bíróből kettőnél 79:73 lett a végeredmény, egynél pedig 80:72. Én személy szerint az első kivételével minden menetet Paulnak adtam, volt hogy két ponttal is, így nálam nagyobb fölénnyel nyert volna Paul (bár őszintén megmondva én is Tysonnal szurkoltam, jól lett volna látni tőle egy nagy utolsó visszatérést).  

Sokan vélik úgy, hogy az egész meccs bunda volt és a szervezés arra ment rá, hogy a Tysonra fogadó rajongók pénzét bekaszírozzák. Nem zárható ki semmi, főleg látva Tyson kába játékát de személy szerint nem hiszem, hogy így lett volna. Tyson felett egyszerűen eljárt az idő, megöregedett.

Sokszor történnek velünk rossz dolgok és többnyire nem értjük miért következnek be ezek. Vannak esetek azonban, amikor összeáll a kép és idővel megértünk valami fontosat a sorsunkból. 

Ha ezt a gondolatot saját életemre vonatkoztatom megfogalmazódik bennem egy megfejtés mindarra, ami félresiklott sorsomban életem középső szakaszában. Elvesztettem ugyanis a családomat egy válással és magamra maradtam, amiért kezdetben mindent és mindenkit okoltam, önmagamat is beleértve. Csak néhány évvel később értettem meg, hogy ennek így kellett lennie.

Van hogy veszítünk és közben nyerünk is és fordítva is előfordul: nyerünk, de mégis vereséget szenvedünk. Nálam az első fordult elő: vesztettem egy feleséget és a családi életet, de nyertem egy nyugodtam életmódot és ezzel egy hosszab élettartamot is. Ha idegileg labilis emberrel élünk magunk is rámehetünk a folytonos feszültségre a temérdek lelki sérülésre, vitára, veszekedésre. Ma már tudom: ha feleségemmel maradok egészen biztosan infarktus, agyvérzés vagy végzetes depresszió lett volna a vége. És már évekkel ezelőtt. Ha így nézzük máris meghosszabbítottam az életem 4 teljes esztendővel. Onnantól számítva, amikor idegi problémái már alig voltak elviselhetőek számomra. 

Ha mindebben meglátjuk a sorsszerűséget azzal megvilágosodik sok minden számunkra. Létezik talán a világban valamiféle rendező-elv vagy felsőbb hatalom, mely intézi a dolgokat és bár nem mindig látjuk hogy mit miért tesz, később előfordul, hogy átlátjuk a jószándékot az események mögött. Ennek felismerése talán egy lépés a hit és Isten felé ezt ma még nem tudom. De leírni mindenesetre jóleső érzés volt és szükségszerű is.

Babits Mihály szavai jutnak eszembe, kedvenc versemből:

"No s megvagyok már. Lettem ami lettem,
sötét bár s néha könnyekig hasonlott:
hiába! csöpp szőlőszemnek születtem,
mely a nagy naptól édesedve romlott.

Hány rossz madár vas-csőre vítt felettem,
szememet tépve, (e parányi gyomrot,
amelybe annyi fényt mohón föl-ettem),
míg vére könnyé édesedve omlott.

Rossz végzet tölté fürtömet tömötté,
mert szomszéd szemek szögletes-zömökké
nyomtak, ki szépnek, szabadnak születtem,

s nemes-rohadni napmagányt szerettem. -
No s megvagyok már. Lettem ami lettem.
Az Isten sem változtat rajta többé."

/Babits Mihály/

***

A legelső Mission Impossible filmet még maga Brian de Palma készítette 1996-ban és főszereplője: Tom Cruise még csak 34 éves volt benne. Izgalmas volt, formabontó és egyesítette James Bond karakterét egy akciósztár illetve egy krimi-hős előnyeivel. Ezzel megszületett a filmtörténet mára ikonikussá váló új karaktere: Ethan Hunt (Tom Cruise), aki okos, ravasz, gyors, kitűnően lő és még jobban verekszik no meg különleges kütyüket használ, bármit elvezet és akárkinek az alakjában képes megjelenni. Ez utóbbi főleg specialitása: profi maszkok révén más személyiségekben való megjelenés.

A kép forrása: denofgeek.com

Huntnak mindig van saját csapata is, melynek kezdetektől aktív tagja Luther (Ving Rhames) már a legelső epizódtól kezdődően, később pedig a harmadik résztől megjelenik Benji (Simon Pegg), a negyedik résztől Brandt ügynök (Jeremy Renner), az ötödiktől pedig Ilsa (Rebecca Ferguson). Ami a rendezőket illeti: Brian de Palma után 2000-ben John Woo, 2006-ban J.J.Abrams, 2011-ben pedig Brad Bird vette át a direktori teendőket. Végül jött az 5., 6. és 7. rész, melyeket ugyanaz a rendező készített: Christopher McQuarrie (aki egyébként 2012-ben a Jack Reachert is készítette [mégpedig zseniálisan, tegyük hozzá]).

Miért különleges Ethan Hunt alakja és miben tér el James Bondtól? Hunt inkább akcióhős mint elegáns sármőr és nem egy dekadens angol kém, hanem egy hatékony amerikai kommandós, aki képes rejtélyek megoldására is. Vagyis egyesíti az ész és erő képességeit a technikai képzettséggel és kaszkadőr-mutatványokkal. Kezdetektől kedvencem ez a karakter. Hogy mitől jók a Mission Impossible filmek? Attól, hogy egyszerre adnak rejtélyeket (vagyis dolgoztatják meg agyunkat) és látnak el bennünket élvezetes akciókkal, stílusos kaszkadőr mutatványokkal és szórakoztató karakterekkel illetve rengeteg izgulni-valóval (valósággal bombázva érzékszerveinket).

A két legrégibb karakter Tom Ctruise két oldalán: Benji és Luther. Forrás: LINK

Az Impossible Mission Force (IMF) egyébként (ahol Ethan Hunt dolgozik) egy titkosan működő amerikai kormány-ügynökség, mely lehetetlennek látszó feladatokat old meg és a CIA nagy riválisa. A Mission Impossible filmekből eddig 7 db készült, melyek közül az utolsó két epizód kapta a legmagasabb pontszámot az IMDb-n: a hatodik rész (Utóhatás - Fallout) 7,7 pontot, a legfrissebb fejezet pedig (Leszámolás) 8,1 pontot. Coyote rangsora ettől kicsit eltér, nálam az abszolút aranyérmes máig a 2015-ös ötödik epizód, mert fordulatokban gazdag és az akciók is élvezetesek, miközben az alaptörténet is hihető.

1. Titkos nemzet (Rogue Nation) 5.rész=>90% (IMDb: 7,4)
2. Mission Impossible 3. rész (2006) => 85% (IMDb: 6,9)
3. Fantom protokoll 4. rész (2011)  =>  80% (IMDb: 7,4)
4. Mission Impossible 7. rész (2023) => 75% (IMDb: 8,1)
5. Utóhatás (Fallout) 6. rész (2018) => 75% (IMDb: 7,7)
6. Mission Impossible 1. rész (1996) => 70% (IMDb: 7,1)
7. Mission Impossible 2. rész (2000) => 65% (IMDb: 6,1)

Természetesen mindenkinek megvan a maga rangsora az eddig elkészült MI filmekről. A legújabb részről melynek címe Leszámolás egy korrekt elemzés olvasható a Harper blogon! Addig is mindenkinek ajánljuk ezt a bizonyos hetedik részt, mely a mozikban épp most tekinthető meg, ... coyote üvöltéssel! :)

Gyönyörű, tetszetős játékkal és szimpatikus küzdőszellemmel lett világbajnok Lionel Messi csapata, az argentin labdarúgó válogatott Katarban. Ha az 1930 óta zajló világbajnokságok sorát nézzük, akkor ez már a harmadik argentin diadal: 1978, 1986 után. A mexikói 1986-os vb sztárja Diego Maradona volt (az isteni Diégo) akihez most már Messit is hasonlítják. 

A többi nemzetet vizsgálva: az eddigi 22 bajnokságból Brazília ötször, Németország és Olaszország pedig négyszer - négyszer emelhette magasba a 18 karátos arany-trófeát, melyet az olasz Silvio Gazzaniga tervezett. A FIFA világbajnoki trófea egyébként 5 kg (4,97 kg) és 36 cm magas és két figurát, emberi alakot ábrázol, akik a földgolyót tartják a fejük felett. Egyetlen darab ilyen trófea létezik ennek aljába vésik az adott bajnokság győztesének nemzet-nevét. A trófeát Zürichben őrzik a FIFA székházában egy páncélszekrényben. Az aktuális győztes világbajnok egy másolatot vihet magával haza (annak értéke kb 50 ezer dollár).

Idén Lionel Messi emelte magasba. A világbajnokságok történetében az argentinok három győzelme mellett a maradék bajnokságokat Franciaország (2X), Uruguay (2X), Anglia (1x), Spanyolország (1X) nyerte. Viszont Argentína kétszer ezüstérmes is lehetett: 1990-ben és 2014-ben (ahogyan többször lett ezüstös Németország, Franciaország és Brazília is).

Idén Lionel Scaloni csapata tarolt: Emíliano Martínez – Molina, Romero, Otamendi, Acuña – De Paul, Fernández, Mac Allister – Di María, Messi, Álvarez. Nem sokkal később kiderült, hogy Acuña nem érzi jól magát, ezért az egyébként francia klubban, az Olympique Lyonnais-ban játszó tartalék, Nicolás Tagliafico lépett elő.

A Coyote blog kezdetektől a technikás, rövid-passzos, cselezős, szenvedélyes játékot játszó argentinoknak szurkolt és persze Lionel Messinek, aki júniusban lett 35 éves és aki a Paris Saint-Germain (PSG) játékosa. Messi argentin - spanyol állampolgár, hétszeres aranylabdás és három fiú édesapja. A szintén "nagy öreg" egy évvel fiatalabb Ángel Di Maríával remek összjátékot mutattak, amihez csak gratulálni lehet. Parádés és fordulatos döntőben bizonyultak jobbnak a franciáknál (Didier Deschamps csapatánál)!

Szép volt Leo!

Bravo La Pulga!

A 2022-es katari foci világbajnokság eddig legalább hat nagy meglepetést okozott. Itt volt például a világranglista 30. helyezett Tunézia és a negyedik helyezett Franciaország találkozója, mely 1:0 lett a tunéziaiak győzelmével, illetve a világranglista 22. Marokkó és a második Belgium mérkőzése 2:0 végeredménnyel. További meglepetések: Ausztrália (38) - Dánia (10): 1:0, Szaud-Arábia (51.) - Argentina (3): 2:1, Japán (24.) - Németország (11): 2:1, illetve Portugália (9.) - Korea (28.): 1:2. FIFA világranglista.

Várhatóan újabb meglepetések? A fenti menetrendet elnézve előfordulhat. Bár a "papírforma" egy argentin - brazil és egy spanyol - francia (esetleg portugál-francia) elődöntőt jósol, valójában szinte bármi megtörténhet.

Az Ismerős Arcok nagy sikerű dalának ez a részlete más jelentést is hordoz a közismert értelmezésen túl: egy régi értékrend egy régi világ és egy hajdani vérség eltűnését. Törzsem legutolsó tagjaként, régi világom egyetlen megmaradt túlélőjeként és egy hajdani kötelék végső tanújaként "az egy vérből vagyunk és az egy vérből voltunk" érzésével mondva: a fenti dalszöveg minden sora a "vigasz himnusza" az utolsók számára.

Egy vérből voltunk, amíg voltunk

"Az elvesztetteknek, akik már nincsenek velünk"

A 2022-es magyar parlamenti választás (inkább szavazás) éppen ugyanolyan fél-demokratikus és fél-igazságos volt, mint az egész magyar berendezkedés 2010 óta: vagyis egyszerre volt egyértelmű és hamis, valós és valótlan, törvényes és elcsalt. Utóbbi a rengeteg kormányzati csúsztatás, ellenzék szájába adott mondat, unfair kormányzati média-fölény és háborús félelmet meglovagoló Fidesz-kommunikáció miatt. A Fidesz ugyanis képes volt az általános háborús félelmet kihasználni és a maga javára fordítani, azt üzenve választóinak, hogy míg Orbán Viktor távol tartja hazánkat a szomszédos háborútól, addig politikai ellenfele a háborúba viszi Magyarországot. Ezzel meg is nyerte a választást. 

A magyar politikusok eltérő módon reagáltak a legkevésbé sem meglepő, sorrendben negyedik Fidesz-győzelem (és kétharmados Fidesz-diadal) tényére. A Médianaplót készítő Zöldi László április 11-én kelt posztjában összegyűjtötte ezeket a reakciókat:

A történtek alapján az azért mindenképp egy jogos kérdés, amit Karácsony Gergely fogalmazott meg április 7-én az ATV-ben: "Lehet-e parlamenti választás útján leváltani ezt a rendszert?" Mert mi a garancia arra, hogy 2026-ban és 2030-ban nem pontosan ugyanez fog majd megint megtörténni: az ellenzék szájába adott valótlan állításokkal (melyeket aztán az állami TV csatornákon null 24-ben nyomnak) és egy újabb nemzetközi válság kapcsán megfogalmazott pánikkeltéssel. De ki tudja, talán 2040-re fordul a kocka. Addigra Orbán Viktor 77 éves lesz és talán visszavonul. Másban most nem nagyon lehet bízni.

Sokat lehet olvasni és hallani a szeretet erejéről, mely állítólag hegyeket tud megmozgatni és csodákra képes, megszépítve az életet, ám aránylag kevés szó esik a gyűlölet erejéről. Nyilván kellemesebb dolog az előbbivel foglalkozni, de sajnos van, aki mindkettőt átéli és körülbelül azonos adagban részesül élete során a szeretet és gyűlölet erejéből. Nem mindenkivel bánik kegyesen a sors és nem mindenki tud kizárólag szeretetben leélni egy egész életet. A napos és árnyékos oldalon leélt évek időnként ugyanúgy kettős ambivalenciát alkotnak életében mint a jin és jang, vagy mint Janus két arca.

Hogy miként tud erőt adni a gyűlölet? Nos ez attól függ, hogy kit és miért gyűlölünk: van, aki egy munkahelyi riválisát, van, aki üzleti vetélytársát gyűlöli, esetleg egyéb ellenségét, szomszédját, rossz-akaróját, testi-lelki bántalmazóját, kirablóját, erőszak-tevőjét, tanárát, elnyomóját. És olyanok is akadnak, akik életük azon szereplőjét gyűlölik, aki mindent elvett tőlük. De ki az, aki erre képes lehet? Természetesen egy házastárs, élettárs és/vagy egy korábbi szerelmi kapcsolat. Olyan ember, aki valaha szerettünk, vagy legalábbis azt HITTÜK, hogy szeretjük. Mert tévedés ne essék, nem mindenkinek adatik meg a szerelem csodája. Van, aki csak rövid időszakra éli meg, majd kiköt valaki más mellett, mégpedig hosszú évekre, miközben azt hiszi szereti az illetőt és még családot is alapít vele. 

Aztán a sok-sok évnyi együttélés egyszer csak átcsap gyűlöletbe, ahogyan a másik fél szépen lassan, fokról fokra mindent elvesz az illetőtől: jövőt, reményt, hitet, gyermekeket, családot, házat, bizalmat, esélyt, méltóságot, jó hírnevet és a nyugalmas öregség lehetőségét. A veszteség az, ami a gyűlöletet kiváltja, de a gyűlölet erőt is ad egyúttal. A méltatlan ember mellett elpazarolt évek (évtizedek), a szerelem nélkül eltékozolt idő, az elveszett jövő és a mindezekből kisarjadó gyűlölet bizonyítási akarattal ruházza fel azt, akit kiforgattak mindenéből. Boldogulni AKAR és bár lelke mélyén már nem tervez új társat találni (csupán tessék-lássék próbálkozik ezzel), menteni akarja a menthetőt. Egyetlen vágya, hogy még egy kicsiny boldogságot élhessen meg gyermekeivel. Amikor azonban még ezt is megnehezíti életének tönkretevője, a gyűlölet a szívében állandóan izzó parázzsá változik. Ez a fajta energia lendítheti tovább az útján, azon az úton, mely már amúgy sem túl hosszú a számára.

A gyűlölet akkor a legrosszabb, ha kiterjed saját múltunkra és korábbi hibáinkra is, arra a téves értékítéletre, amivel a másik embert korábban felmértük. Nem nőt, férfit, hanem EMBERT. A jellemhibák, torzulások és szívtelenségek ugyanis csakúgy, mint a kegyetlenség, felszínesség és kicsinyesség nemtől függetlenül jellemzik az embereket de csak akkor válnak súlyos értéktelenséggé, ha egy korábban fontos és szeretett ember ellen is megnyilvánulnak. EZ az, amit ha észlelünk a másikon, majd magunkon is, szenvedést okozhat számunkra. Egy évtizedeken keresztül fontos ember tisztábban látása és hozzánk méltatlanná válásának tudomásulvétele fájdalmas folyamat, de gyűlöletté csak akkor válik, ha a későbbiekben is táplálja valamiféle bántási szándék. Bántás a másiktól, aki miután tönkretett bennünket még később is belénk rúg. Tenni pedig nem tudunk ellene, mert már régen nem egy nyelvet beszélünk és értékrendünk is végtelenül távol van egymástól.

A gyűlölet ereje sokak szívében megtalálható manapság, csakúgy, mint a szeretet ereje. Olykor a kettőt egyszerre érezzük: egyik oldalon hajdani társunk, a másikon pedig gyermekeink és megmaradt családtagjaink iránt. De múltunkat eltörölni akkor sem tudjuk. Bár olykor áldás és megváltás lenne.

A választások kapcsán zajló politikai csatározások során sokat gondolkodtam azon, hogy vajon a kormány terminológiája szerint jó magyar lehetek? Számít, hogy szeretem a hazám és jól ismerem történelmét? Számít, hogy ismerem nemzeti szimbólumaink eredetét, jártam szinte az összes történelmi emlékhelyünkön és imádom legszebb tájainkat? Fontos hogy ha elhangzik valahol a magyar himnusz, akkor mindig éneklem én is a többiekkel? Hogy büszke vagyok sikeres sportolóinkra, tudósainkra, a magyarok vívmányaira? Hogy hiszek Istenben és vallásosnak tartom magam? Hogy felmenőim több generáción keresztül keresztény, katolikus magyarok voltak (dédszülői szinten némi sváb "behatással)? Hogy nagyapám testvére kitüntetett katonakent esett el a második világháborúban, hazájáért harcolva? Hogy hivatásomnak a történelmet választottam és azon belül hazám történelmét szeretem leginkább tanulmányozni? Hogy látom nemzetünk múltjának sikereit, pozitívumait is nem csak a kudarcokat illetve negatívumokat?

És vajon levon e mindebből az a tény, hogy sokkal inkább kötődök Európához, mint Ázsiához. Hogy a nyugati értékrend vonzóbb számomra, mint a keleti diktatúrák berendezkedése (Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Irán vagy épp Törökország rendszere)? Csökkenti e magyarságomat, hogy fontosabb számomra a demokrácia, mint egy vezér feltétel nélküli imádata? Hogy megvetem az atomfegyvereivel fenyegetőző, politikai ellenfeleit megölető és a sokkal gyengébb Ukrajnát megtámadó Vlagyimir Putyint? Kevésbé vagyok magyar hazafi, ha felháborít a hazámban tapasztalható korrupció? Ha bosszantanak a szemünk előtt gazdagodó, milliárdos vagyonokat felhalmozó politikusok? Hogy idegesít az állami média-csatornákból 24 órán keresztül felénk ömlő propaganda? Hogy érthetetlennek látom: miért fontosabbak a stadionok, mint a kórházak, a tanárok-ápolók, mint a focisták? Hogy nem szeretem, ha lózungokkal etetnek és hülyének néznek? Hogy zavar, hogy szándékosan irritálják az embereket a családi- és nemekre vonatkozó szerepek folyamatos beszédtémává emelésével és a nem létező abnormalitás rémének fenyegetésével? Hogy bosszant a szótagolva arcomba nyomott demagógia, a Győzikék, Kis Grófok véleményformálóvá emelése?

Két véglet, két megközelítés, két felfogás-rendszer és két gondolkodásmód. Ma a mainstream közgondolkodás klisékbe kényszerít bennünket: vagy ilyenek lehetünk, vagy olyanok. Ha posztom elején felsoroltak jellemeznek bennünket, akkor igaz hazafiak vagyunk, keresztyén jó magyarok, böcsületes szittyák és ősmagyar hősök; míg ha a második bekezdésben foglaltak egyáltalán felmerülnek bennünk, akkor idegenszívű, hazaáruló, komcsi kozmopoliták és ferde-hajlamú deviánsok.

Miért van az, hogy más országokban képesek egyensúlyt tartani? Hogy máshol nincs kettészakítva a nemzet? Ami engem illet: normális országban akarok élni, ahol senki nem vonja kétségbe a másik hazafiságát csak azért, mert egy felsőbb hatalom erre ösztönzi.

***

Ami a Fidesz legújabb (negyedik) választási győzelmét illeti: valóban őket akarja a nép, ezt el kell ismerni, de emlékeztetnék arra, hogy Mussolinit 20 évig imádták, Hitlert 12 évig, miközben mindketten elnyomó és véres diktatúrává változtatták országaikat, nyomort és pusztulást hozva mindenkire. Vagyis úgy tűnik, olykor a nép is tévedhet. 

A filmes orgánumok már sorra megalkották TOP-100 filmes listáikat, így például nemzetközi "merítésből" elkészült és megtekinthető az IMDb 100-as filmes listája, illetve hazai felmérés alapján a port.hu felsorolása is. Ugyanakkor az egyéni ízlés jegyében a filmrajongók illetve filmes blogok írói (like me) a mainstream közízléstől eltérő véleményeket is artikulálhatnak (melyekben nem feltétlenül szerepel például a Keresztapa trilógia és a Gyűrűk ura franchise). Erre az egyediséget képviselő elvre alapozva szedtem össze hosszú-hosszú gondolkodás után a magam 100-as listáját. A legújabb film felsorolásomban 2018-as (Solo film), a legrégebbi 1942-es (Casablanca).

A vígjátékok abszolút túlsúlyt alkotnak, de ez van, nevetés és vidámság nélkül nem tudnék élni. Azért akadnak drámák is és szinte minden műfaj képviseltetve van listámon. A végeredmény: 100 film az önfeledt szórakozásért. 

1. Kelly hősei (1970) (LINK) 
   
2. A Birodalom visszavág (1980) (LINK)
   
3. A remény rabjai (1994) (LINK)
   
4. Van, aki forrón szereti (1959) (LINK)
   
5. Dutyi dili (1980) (LINK)
   
6. Casablanca (1942) (LINK)
   
7. Zsarulesen 1-2. (1987/1993)
8. Túl az Óperencián (1992)
9. Kémek a Sasfészekben (1968) (LINK)
   
10. Vissza a jövőbe filmek (1985, 1989, 1990)
11. Szerelem a Fehér Házban (1995) (LINK)
    
12. Kéjjel nappal (2010) (LINK)
    
13. Casino Royal (2006) (LINK)
    
14. A Galaxis őrzői (2014) (LINK)
    
15. A tizedes meg a többiek (1965) (LINK)
    
16. Snowpiercer (2013) (LINK)
    
17. Amerika Kapitány trilógia (2011, 2014, 2016) (LINK)
    
18. Utazók (2016) (LINK)
    
19. Életrevalók (2011) (LINK)
    
20. A nemzet aranya (2004) (LINK)
    
21. Összeesküvés elmélet (1997) (LINK)
    
22. A zongorista (2002) (LINK)
    
23. A sátán felemelkedése (2003) (LINK)
    
24. Bourne rejtély (2002.) + Bourne filmek
25. Rocky I.-II. (1976, 1979)
26. Die Hard 4. (2007)
27. Mission Impossible 5. (2015.) + MI filmek
28. Dave (1993.)
29. Szupercsapat (2010.)
30. A sárkány csókja (2001.)
31. Csak egy kis pánik (1999.)
32. Lovagregény (2001) (LINK)
    
33. Az éhezők viadala sorozat (2012)
34. A beavatott sorozat (2014)
35. Sherlock Holmes (2009) (LINK)
    
36. Hölgyem, isten áldja (2004)
37. Star Wars IV., VI. (1977)
38. Star Wars - Solo film (2018)
39. Aranyszem (1995)
40. A fegyvertelen katona (2016)
41. A bolygó neve halál (1986) + Alien sorozat (LINK)
    
42. Indiana Jones filmek
43. A szikla (1996)
44. Francia csók (1995)
45. Egy becsületbeli ügy (1992)
46. Bukás (2004)
47. Total Recall (2012)
48. Halálos fegyver filmek I-IV. (1987-1998)
49. Hat nap hét éjszaka (1998)
50. Halálos iramban 1, 5, 7 (2001/11/15) (LINK)
    
51. Tűz a víz alá (1996)
52. A rettegés arénája (2002)
53. A bosszú börtönében (1989)
54. Star Wars – Az ébredő erő (2015)
55. Doc Hollywood (1991)
56. Dirty Dancing (1987)
57. Micsoda nő (1990)
58. A smaragd románca (1984)
59. Derült égből Polly (2004)
60. A nagyon nagy ő (2001)
61. Zöld kártya (1990)
62. Fogd a nőt és fuss (1991)
    
63. Kate és Leopold (2001)
    
64. Meglesni és megszeretni
65. Pusztító (1993)
66. A randiguru (2005)
67. A maflás (2012)
68. Bad Teacher (2011)
    
69. Ha ölni kell (1996)
70. World War Z (2013)
71. Akit buldózernek hívtak (1978)
    
72. Komputerkémek (1992)
    
73. A rettenthetetlen (1995)
74. Pár lépés a mennyország (1995)
75. Star Wars -  Sithek bosszúja
76. A sólyom végveszélyben (2001)
77. Hazugságok hálója (2008)
78. 13 óra: Bengázi titkos katonái (2016)
79. Ellenség a kapuknál (2001) (LINK)
    
80. B13 - A bűnös negyed (2004)
81. Mátrix 1., 2., 3. (1999/2003)
82. Thor: Ragnarök (2017)
83. A vasember (2008)
84. Prometheus (2012)
85. A holnap határa (2014)
86. Piszkos 12 (1967)
87. Indiana Jones filmek
88. Egyedül nem megy (1997)
89. Terminál (2004)
90. Fortress - 33 emelet mélyen (1992)
91. Menekülés Absolomból (1994)
92. Családi üzelmek (2013)
93. Csatahajó (2012)
94. Bolond szél fúj (1997)
95. Majd, ha fagy (1999)
96. G.I. Joe – A kobra árnyéka (2009)
97. Mentőexpedíció (2015)
98. Függetlenség napja (1996)
99. Next – A holnap a múlté (2007)
100.  Becstelen brigantyk (2009)
101. Babysitting 1-2.