Bár a köztudottan orosz-barát hazai média valószínűleg nem enged majd megjelenni egy ukrajnai háborút boncolgató, a motivációkat elemző posztot, mely helyenként az orosz agresszió jogosságát is kétségbe meri vonni, azért reményeink szerint elgondolkodtat így is néhány olvasót a posztunkban felvetett 5 kérdés.
Oroszország 2022 február 24-én támadta meg szomszédját, Ukrajnát, melynek lakóit Putyin testvérnépnek tartja a közös történelmi múlt, a közös vallás és a rokon-nyelv okán. A harc különös kegyetlenséggel zajlik: a civil lakosság ellen elkövetett gyilkosságokkal, lakóépületek, kórházak, vízellátó rendszerek elleni támadásokkal, milliók elűzésével. A világ nagyobbik része elítéli Oroszország agresszióját, mert úgy gondolja, hogy a XXI. században a vitákat és ellentéteket nem fegyverekkel és pusztítással kellene megoldania a feleknek és a sokkal erősebb fél nem tiporhatja el a gyengébbet. A Föld lakosságának kisebbik fele viszont (nálunk a népesség legalább fele) úgy gondolja: Oroszország önmaga védelmében, indokoltan intéz megelőző csapást és háborút Ukrajna ellen, mely valójában a határai felé terjeszkedő nyugat eszköze csupán. A nyugati hatalmak pedig fondorlatos módon Oroszország visszaszorítására törnek.
A kép forrása: LINK
Öt kérdés megfogalmazása azonban segíthet a tisztánlátásban:
1. Van e joga minden országnak eldöntenie azt, hogy mely szövetségekhez csatlakozzon és milyen ideológiákat kövessen?
Ha igen a válasz, akkor ez bizony Ukrajnára is érvényes. Szabadon csatlakozhat az Európai Unióhoz és a NATO -hoz, ha népe így akarja és ehhez nem kell engedélyt kérnie egyetlen szomszédjától sem, még a nagy hatalmú Putyin elnök úrtól sem. Egy önálló ország önállóan dönthet ilyen kérdésekben. Ugyanez igaz a szuverén országok ideológiai rendszerére is: minden népnek és országnak joga van területén elfogadnia a szélsőjobboldali megnyilvánulásokat is, abba nem szólhat külső hatalom. Magyarán, ha Ukrajna eltűri területén a náci eszméket, ahhoz szíve joga. Az EU csatlakozás egyébként úgyis vizsgálja minden jelentkező esetében, hogy teret enged e a szélsőségeknek és miként bánik kisebbségeivel. Összességében: ha egy állam szuverén, akkor maga határoz bel-, és külpolitikájáról, maga választja vezetőit (még ha olyat is választ, aki nem tetszik a szomszédjának) és maga dönthet arról is, hogy kikhez szeretne csatlakozni.
2. Eltiporhatja e egy nagyobb és erősebb ország a szomszédjában lévő kisebb államot, mégpedig úgymond "megelőző védekezés" céljából?
Ha a válaszunk igen, akkor az "ököljog" elfogadását pártoljuk, vagyis azt, hogy az erősebb bármit megtehet a gyengébbel szemben. Csakhogy ha ez MINDEN kis ország esetében így lenne, akkor bennünket is eltiporhatnának az erősebbek (azaz a legtöbb európai állam, hiszen a többségük nagyobb és erősebb nálunk). Veszélyes felfogás és igazságtalan is, mert precedenst teremthet a későbbiekre. Ami pedig a megelőző védekezést illeti: Oroszország színleg a szomszédjában élő oroszok védelmében lép fel, valójában viszont megelőző védekezést folytat, mondván: ha nem szállja meg Ukrajnát, akkor ott NATO erők telepednek meg. Csakhogy ehhez Ukrajnának joga van: ha úgy érzi biztonságban magát, hogy NATO katonákat hív be területére (mert fenyegetve érzi magát), akkor ezt a jogát igenis gyakorolhatja. Nyilván ha orosz védelmet szeretne a NATO -val szemben, akkor úgy is dönthetne (a NATO ezért nem szállná meg területét). Leegyszerűsítve: ha a szomszéd lány nem bennünket választ, hanem másik szomszédjában lakó férfit, akkor nem az a megoldás, hogy átmegyünk lakásába, összekötözzük és elraboljuk (csakhogy a miénk legyen ne a másiké).
3. Joga van e a világnak kiközösítenie a szomszédját elpusztítani akaró agresszor államot?
A Föld 200 országa egy bizonyos egyezményes rendszerben, biztonságpolitikai struktúrában él, amit mindenki betart. Éppen úgy, ahogyan egy országban is a rendfenntartás adott szabályok alapján működik: nem gyilkolászunk, rabolunk, fosztogatunk szabadon, mert azt a rendőrség nem hagyja (mégpedig a közösség érdekeinek védelme miatt). Ugyanígy a nemzetközi közösség sem engedheti, hogy egy - egy állam önkényesen terrorizáljon, pusztítson és gyilkoljon más államokat. Többek közt ezért is alakult meg az ENSZ 1945 június 26-án New Yorkban. Oroszország most EZT a rendszert sértette meg - és bár az ENSZ működését blokkolhatja (hiszen a szervezet csúcsvezetésében vétójoggal bír) - a nemzetközi közösség nem hagyhatja Oroszország pusztító és igazságtalan fellépését megtorlatlanul. Elvégre Oroszország is csak egyetlen állam a sok között, ugyanolyan ország mint a többi (akármennyire nagy is az alapterülete).
4. Dönthet e önkényesen egy ország arról, hogy egy másik nem is valódi ország?
Putyin és az őt követők tagadják Ukrajna önállósághoz való jogát, önkényesen döntve arról, hogy szerintük kinek van joga saját országhoz és kinek nincs. Pedig Ukrajna létező állam volt már ezer esztendeje is. Ukrajna fővárosa, Kijev, 1019-ben hozta létre a Kijevi Nagyfejedelemséget, mely 200 éven keresztül nagy és meghatározó államként játszott szerepet Kelet-Európa történelmében. Később viszont évszázadokra került idegen elnyomás alá: előbb tatár, majd lengyel, végül orosz megszállás tartotta rabságban. Aztán 1917-ben végre megalakulhatott az Ukrán Köztársaság. Ezt azonban a kommunistává lett orosz állam újra bekebelezte és erőszakkal a Szovjetunióhoz csatolta (1920-ban). Végül csak 1991-ben lett újra szuverén Ukrajna, amikor a Szovjetunió felbomlott. Oroszország első embere, Vlagyimir Putyin most úgy gondolja: megállapíthatja ő egymaga is (a nemzetközi közösség nélkül) hogy Ukrajna történelmének valós vagy valótlan jelentőségét.
5. Mentesít e egy országot a bűnei alól egy másik ország múltbéli agressziója?
Gyakran hallani az Oroszországot mentegetőktől, hogy Putyin jogosan támad más államokat, hiszen az USA is ezt teszi, sőt igazából még Oroszország az áldozat, mert Amerika "kergeti bele" a háborús lépésekbe. Kérdés azonban: mentesítheti e Oroszországot és Putyint Ukrajna elpusztításában, az ukrán városok szétlövésében, több millió ukrán elkergetésében az, hogy más országok is felléptek korábban támadóan, mint például az USA Irak ellen? A válasz: nem, mindenki maga felel tetteiért a hétköznapi életben is. A világpolitikában pedig az USA a saját döntéseiért, Oroszország a maga lépéseiért. De kiemelhető az is, hogy az USA eddigi háborús lépései (Irakban és például Afganisztánban) nem ütköztek a nemzetközi közösség ellenállásába. Irak diktátorát minden állam veszélyesnek tartotta, noha azt senki nem tudta, hogy nem létező tömegpusztító fegyverekkel fenyegetőzik. Ugyanakkor Ukrajna orosz lerohanását az országok nagy többsége indokolatlan és önkényes agressziónak tartja.
Öt kérdés, öt felvetés, melyekre legbelül tudunk csak választ adni aszerint, hogy morális belső értékrendünk mit diktál. Döntsünk tehát és vállaljuk annak következményeit is, ahogyan az elkövetkező hetekben a harcoló felek is ezt teszik. Az előttünk álló egy hónap mindenesetre egyértelművé teheti, hogy a világ és a történelem ítélőszéke hogyan minősíti Vlagyimir Putyin háborúját Ukrajnában, az ukrán nép ellen. Mert igenis létezik az ukrán nép. Most épp harcol és szenved.
