Bár a köztudottan orosz-barát hazai média valószínűleg nem enged majd megjelenni egy ukrajnai háborút boncolgató, a motivációkat elemző posztot, mely helyenként az orosz agresszió jogosságát is kétségbe meri vonni, azért reményeink szerint elgondolkodtat így is néhány olvasót a posztunkban felvetett 5 kérdés.

Oroszország 2022 február 24-én támadta meg szomszédját, Ukrajnát, melynek lakóit Putyin testvérnépnek tartja a közös történelmi múlt, a közös vallás és a rokon-nyelv okán. A harc különös kegyetlenséggel zajlik: a civil lakosság ellen elkövetett gyilkosságokkal, lakóépületek, kórházak, vízellátó rendszerek elleni támadásokkal, milliók elűzésével. A világ nagyobbik része elítéli Oroszország agresszióját, mert úgy gondolja, hogy a XXI. században a vitákat és ellentéteket nem fegyverekkel és pusztítással kellene megoldania a feleknek és a sokkal erősebb fél nem tiporhatja el a gyengébbet. A Föld lakosságának kisebbik fele viszont (nálunk a népesség legalább fele) úgy gondolja: Oroszország önmaga védelmében, indokoltan intéz megelőző csapást és háborút Ukrajna ellen, mely valójában a határai felé terjeszkedő nyugat eszköze csupán. A nyugati hatalmak pedig fondorlatos módon Oroszország visszaszorítására törnek.

A kép forrása: LINK

Öt kérdés megfogalmazása azonban segíthet a tisztánlátásban:

1. Van e joga minden országnak eldöntenie azt, hogy mely szövetségekhez csatlakozzon és milyen ideológiákat kövessen?

Ha igen a válasz, akkor ez bizony Ukrajnára is érvényes. Szabadon csatlakozhat az Európai Unióhoz és a NATO -hoz, ha népe így akarja és ehhez nem kell engedélyt kérnie egyetlen szomszédjától sem, még a nagy hatalmú Putyin elnök úrtól sem. Egy önálló ország önállóan dönthet ilyen kérdésekben. Ugyanez igaz a szuverén országok ideológiai rendszerére is: minden népnek és országnak joga van területén elfogadnia a szélsőjobboldali megnyilvánulásokat is, abba nem szólhat külső hatalom. Magyarán, ha Ukrajna eltűri területén a náci eszméket, ahhoz szíve joga. Az EU csatlakozás egyébként úgyis vizsgálja minden jelentkező esetében, hogy teret enged e a szélsőségeknek és miként bánik kisebbségeivel. Összességében: ha egy állam szuverén, akkor maga határoz bel-, és külpolitikájáról, maga választja vezetőit (még ha olyat is választ, aki nem tetszik a szomszédjának) és maga dönthet arról is, hogy kikhez szeretne csatlakozni. 

2. Eltiporhatja e egy nagyobb és erősebb ország a szomszédjában lévő kisebb államot, mégpedig úgymond "megelőző védekezés" céljából?

Ha a válaszunk igen, akkor az "ököljog" elfogadását pártoljuk, vagyis azt, hogy az erősebb bármit megtehet a gyengébbel szemben. Csakhogy ha ez MINDEN kis ország esetében így lenne, akkor bennünket is eltiporhatnának az erősebbek (azaz a legtöbb európai állam, hiszen a többségük nagyobb és erősebb nálunk). Veszélyes felfogás és igazságtalan is, mert precedenst teremthet a későbbiekre. Ami pedig a megelőző védekezést illeti: Oroszország színleg a szomszédjában élő oroszok védelmében lép fel, valójában viszont megelőző védekezést folytat, mondván: ha nem szállja meg Ukrajnát, akkor ott NATO erők telepednek meg. Csakhogy ehhez Ukrajnának joga van: ha úgy érzi biztonságban magát, hogy NATO katonákat hív be területére (mert fenyegetve érzi magát), akkor ezt a jogát igenis gyakorolhatja. Nyilván ha orosz védelmet szeretne a NATO -val szemben, akkor úgy is dönthetne (a NATO ezért nem szállná meg területét). Leegyszerűsítve: ha a szomszéd lány nem bennünket választ, hanem másik szomszédjában lakó férfit, akkor nem az a megoldás, hogy átmegyünk lakásába, összekötözzük és elraboljuk (csakhogy a miénk legyen ne a másiké).

3. Joga van e a világnak kiközösítenie a szomszédját elpusztítani akaró agresszor államot?

A Föld 200 országa egy bizonyos egyezményes rendszerben, biztonságpolitikai struktúrában él, amit mindenki betart. Éppen úgy, ahogyan egy országban is a rendfenntartás adott szabályok alapján működik: nem gyilkolászunk, rabolunk, fosztogatunk szabadon, mert azt a rendőrség nem hagyja (mégpedig a közösség érdekeinek védelme miatt). Ugyanígy a nemzetközi közösség sem engedheti, hogy egy - egy állam önkényesen terrorizáljon, pusztítson és gyilkoljon más államokat. Többek közt ezért is alakult meg az ENSZ 1945 június 26-án New Yorkban. Oroszország most EZT a rendszert sértette meg - és bár az ENSZ működését blokkolhatja (hiszen a szervezet csúcsvezetésében vétójoggal bír) - a nemzetközi közösség nem hagyhatja Oroszország pusztító és igazságtalan fellépését megtorlatlanul. Elvégre Oroszország is csak egyetlen állam a sok között, ugyanolyan ország mint a többi (akármennyire nagy is az alapterülete).

4. Dönthet e önkényesen egy ország arról, hogy egy másik nem is valódi ország?

Putyin és az őt követők tagadják Ukrajna önállósághoz való jogát, önkényesen döntve arról, hogy szerintük kinek van joga saját országhoz és kinek nincs. Pedig Ukrajna létező állam volt már ezer esztendeje is. Ukrajna fővárosa, Kijev, 1019-ben hozta létre a Kijevi Nagyfejedelemséget, mely 200 éven keresztül nagy és meghatározó államként játszott szerepet Kelet-Európa történelmében. Később viszont évszázadokra került idegen elnyomás alá: előbb tatár, majd lengyel, végül orosz megszállás tartotta rabságban. Aztán 1917-ben végre megalakulhatott az Ukrán Köztársaság. Ezt azonban a kommunistává lett orosz állam újra bekebelezte és erőszakkal a Szovjetunióhoz csatolta (1920-ban). Végül csak 1991-ben lett újra szuverén Ukrajna, amikor a Szovjetunió felbomlott. Oroszország első embere, Vlagyimir Putyin most úgy gondolja: megállapíthatja ő egymaga is (a nemzetközi közösség nélkül) hogy Ukrajna történelmének valós vagy valótlan jelentőségét.

5. Mentesít e egy országot a bűnei alól egy másik ország múltbéli agressziója?

Gyakran hallani az Oroszországot mentegetőktől, hogy Putyin jogosan támad más államokat, hiszen az USA is ezt teszi, sőt igazából még Oroszország az áldozat, mert Amerika "kergeti bele" a háborús lépésekbe. Kérdés azonban: mentesítheti e Oroszországot és Putyint Ukrajna elpusztításában, az ukrán városok szétlövésében, több millió ukrán elkergetésében az, hogy más országok is felléptek korábban támadóan, mint például az USA Irak ellen? A válasz: nem, mindenki maga felel tetteiért a hétköznapi életben is. A világpolitikában pedig az USA a saját döntéseiért, Oroszország a maga lépéseiért. De kiemelhető az is, hogy az USA eddigi háborús lépései (Irakban és például Afganisztánban) nem ütköztek a nemzetközi közösség ellenállásába. Irak diktátorát minden állam veszélyesnek tartotta, noha azt senki nem tudta, hogy nem létező tömegpusztító fegyverekkel fenyegetőzik. Ugyanakkor Ukrajna orosz lerohanását az országok nagy többsége indokolatlan és önkényes agressziónak tartja.

Öt kérdés, öt felvetés, melyekre legbelül tudunk csak választ adni aszerint, hogy morális belső értékrendünk mit diktál. Döntsünk tehát és vállaljuk annak következményeit is, ahogyan az elkövetkező hetekben a harcoló felek is ezt teszik. Az előttünk álló egy hónap mindenesetre egyértelművé teheti, hogy a világ és a történelem ítélőszéke hogyan minősíti Vlagyimir Putyin háborúját Ukrajnában, az ukrán nép ellen. Mert igenis létezik az ukrán nép. Most épp harcol és szenved.

Aki igazi filantróp az valódi ember-barát, másokon mindig segíteni akaró önzetlen figura, aki csak akkor érzi jól magát (akkor tekinti teljesnek az életét) ha tehet valamit a többiekért. Érzékeny a szegénységre, a kiszolgáltatottságra, a nyomorra, az igazságtalanságokra, az elnyomásra és a boldogulni nem képesek helyzetére. Maga a kifejezés görög eredetű: a "philos" azaz barát és az "antroposz" azaz ember szavak összevonásából keletkezett (a végeredmény: philo - troposz = philontrop, azaz filantróp), angolul: philanthropist.

A filantróp típusú emberek egy része éppen ugyanolyan foglalkozást választ magának mint mindenki más, míg másik részükben annyira erős az ilyen irányú elhivatottság (a segíteni akarás), hogy szociális területen helyezkedik el: orvosként, ápolóként, szociális munkásként. Sokan közülük jótékonykodnak, társadalmi munkát végeznek, non-profit cégeknek segítenek, karitatív tevékenységeket folytatnak. Adakozóak, nagyvonalúak, bőkezűek.

Az igazi filantrópok többnyire "jó emberek", sokszor élveznek köz-szeretetet és köz-megbecsülést, barátságosak, kedvesek, kiegyensúlyozottak, jóindulatúak. Szinte mindig pacifisták, toleránsak, liberálisak és szabálykövetők. Tisztelik a törvényt, betartják a közösségek erkölcsi, jogi, törvényi előírásait.

Sokan a filantrópok ellentéteiknek tartják a mizantrópokat, ám nincs igazuk. Moliére, azaz Jean-Baptiste Poquelin (1622-1673) több mint 350 éve írta meg Le Misanthrope című drámáját, mely valójában egy társadalom-kritika és az emberi viselkedés - gondolkodás kérdéseinek boncolgatása. A mizantróp lehet emberkerülő, embergyűlölő személy, de inkább olyasvalaki, aki már nem hisz az emberek jóságában és felismeri, hogy a körülötte lévő világ mennyire képmutató. Amit ma láthatunk magunk körül az az "ál-filantrópok világa".

A pszichés zavarok mögött többnyire bizonytalanság, kisebbrendűségi - érzés és a gyorsan ítélkezés zavara áll illetve azon képességnek a hiánya, mely alkalmassá tesz valaki a problémák mélyére látni, az összetett személyiségű embereket megismerni. Saját életemben az "ál-filantrópizmus" egy hozzám valaha nagyon közel álló személynél vehető észre rengeteg egyéb pszichés problémával együttesen megjelenve.

Ám akárhová is soroljuk magunkat, rokonainkat, ismerőseinket (filantrópok, mizantrópok és ál-filantrópok) akkor is egy tolerancia nélküli, képmutató világban élünk, melyben csak szigetszerűen fordul elő, itt-ott a valódi moralitás.

***

A Rupert Wyatt rendezte 2014-es The Gambler című Mark Wahlberg filmben hangzik el John Goodman szájából a "kapd be pozíció" kifejezés, mely nagy élet-igazságként került a filmtörténetbe (amihez később saját élet-tapasztalatként egy kis kiegészítést illesztettem [erről később bővebben]). De hozzá kell tegyem, hogy angol eredetiben kicsit kicsit vulgárisabb az idézett mondat: "the position of fuck you". (Magyar szinkronnal: itt hallgathatod és nézheted meg az említett jelenetet)

De miről is szól a dolog? A lényege: néhányan (az emberek elenyészően kis százaléka) élete során eléri azt a vagyoni és egzisztenciális szintet, melyben már semmivel sem kell törődnie, senkitől nem kell függenie és semmin sem kell aggódnia. Ez az a szint, melyen az illető vagyona olyan méretű, hogy azt már semmi módon nem veszítheti el, vagyis anyagi biztonsága tökéletes. Ebben a pozícióban - melyről a filmben John Goodman afféle maffia-vezérként beszél (és 2,5 millió dollárban állapítja meg az említett szintet) - bárkinek mondhatjuk, hogy "kapd be" (fuck you). Nem kell következményektől tartanunk. Nincs főnökünk, mert soha többé nem kell dolgoznunk sem és nincs senki aki árthat nekünk. Ha az egészségünkre vigyázunk, az égvilágon semmitől sem kell tartanunk. (A mások elvesztése vagy egy globális világvége persze most nem ide tartozik.) Nyilván mindenki vágyik ebbe az "álom pozícióba", amikor mindenre és mindenkire tojhatunk, magasról.

Zárójelben tenném hozzá, hogy a mai Magyarországon egy 30-40 éves ember esetében, havi 500 ezres (évi 6 milliós) költekezés esetén és 40 éves hátralévő élettartammal számolva ez az összeghatár szerintem 240 millió Ft körüli, vagyis 1 millió dollár sincs. Viszont hozzá kell tegyünk egy ragyogó házat (budapesti áron) és egy verdát is, melyekkel már valóban hihető lehet a filmben említett 2 - 2,5 millió dolláros álomhatár (főleg, ha nem állunk meg a havi 500 ezres költekezésnél, elvégre fényűzőbb az élet havi 1 millával).

Persze a Gambler című filmben Frank (John Goodman) azért beszél erről a játék-függő Jimnek (Mark Wahlberg), hogy ne kockáztasson feleslegesen a mániájává váló szerencsejátékokban. Szedje össze az említett 2-2,5 milliót és élvezze hátralevő életét teljes anyagi biztonságban. Jim nem így tesz, óriási kockázatot vállal, de végül megússza az egészet, igaz egy vasa sem marad. Óriási film, nagyon nagy tanulságokkal.

Viszont a sztori által kimondott alapigazság - és itt jön a saját tapasztalat - még komplexebb a filmben bemutatottnál, mert szerintem két irányban is működik: nem csupán felül, de alul is létezik ugyanis egy ilyen határvonal. Ez pedig az a sáv, melyben már senki és semmi nem érdekel bennünket, ahol nincs barát, aki megbánthat, nincs ellenség aki érdekelhet és nincs senki illetve semmi, ami bensőnkhöz érhet. Ebben az állapotban nem számít mások véleménye, senkinek nem akarunk megfelelni, senkinek nem akarunk tetszeni és a legkevésbé sem érdekel bennünket az, amit mások gondolnak rólunk. Depresszió-közeli állapot ugyan, de valójában csak annak szélén pozicionálódik. A depressziótól elválasztja, hogy némi örömforrást azért tartogat, részben a teljes függetlensége okán. Sajnos ez a szint legtöbbünknek közelebbinek tűnik, mint a filmbeli. Ugyanakkor ezt is csak kevesen érik el.

***

A lehető legnehezebb korszak a diákok számára, összetettsége, bonyolultsága és az egész világra kiterjedő szerteágazottsága, nehezen áttekinthető összefüggés-rendszere miatt az 1918 -as esztendőtől az 1921-es esztendőig terjedő 4 év. Egészen pontosan az 1918 január elsejétől 1922 január elsejéig tartó kerek 4 esztendő. Miért olyan bonyolult ez a korszak?

Tömeg a tanácsköztársaság idején (1919 március 23.) forrás: mek.oszk.hu

Először is itt az 1918-as év, melyben még bőven tart az első világháború, egészen november 11-ig, a compiegnei fegyverszünetig (vagyis majdnem az esztendő végéig). A frontokon ekkor áll be a fordulat szinte mindenhol, a központi hatalmak (Németország, Monarchia, Bulgária, Török Birodalom) ekkor rogynak meg végzetesen. Franciaországban az amiensi csata (1918 augusztus 8.), az olasz fronton a harmadik piavei ütközet (1918 október 24), a Balkánon pedig d'Esperey tábornok bulgáriai áttörése (1918 szeptember 15) döntő jelentőségű Antant-győzelmeket hoznak.

Eközben Európa-szerte fontos változások történnek. Ilyen például, hogy a németek elkergetik császárukat (1918 november 9.), így megszületik a Weimari köztársaság (egészen Hitler hatalomra kerüléséig), az orosz kommunisták pedig kivégzik cárjukat (II. Miklóst) és annak egész családját (1918 július 17.). Innentől Oroszország 3 évnyi véres polgárháborúba keveredik, milliók halálával. Európa-szerte szélsőbaloldali és később szélső-jobboldali mozgalmak, felkelések, tanácsköztársaságok követik az első világháború harcait. A kontinens nyomorog, ráadásul megjelenik a spanyol-nátha, mely milliókkal végez.

Nálunk közben kirobban az őszirózsás forradalom Károlyi Mihály vezetésével (1918 október 30.). Ennek kettős célja: a Monarchiából való kilépés és egy általános választójogra épülő parlamentáris köztársasági berendezkedés megteremtése. A három és fél hónapos "kísérlet" azonban teljes kudarcot vall, mert általános a nyomor, az éhezés és a fegyverszünetek dacára továbbra is hazánkat támadó cseh, román illetve szerb csapatok ugyanúgy rombolják az országot, mint maga a háború. És ez ellen Károlyi semmi sem tesz.

Aztán következik 1919, nálunk teljes a káosz: Károlyit ugyan elzavarják (lemondásra és elmenekülésre kényszerül) de helyére jönnek a kommunisták, Kun Béla és bandája (köztük egy alacsony, kopasz bolsevik, bizonyos Rosenfeld Mátyás, alias Rákosi Mátyás). Négy hónapra a tanácsköztársaság vörös-terrorját nyögi az ország. Közben Párizsban 1919 január 18-án összeül a győztesek konferenciája és sorra kényszerít diktátum-szerű békéket a vesztesekre, így Németországra, Ausztriára, Bulgáriára, Törökországra és Magyarországra. Pontosabban ránk egyelőre nem tudnak semmilyen békét kényszeríteni, mert nincs aki aláírja azt. Hazánkban 1919 nyarán ugyanis nincs legitim vezetés, mert ekkoriban itt a román hadsereg az úr, mely Clemenceau parancsára érkezik a tanácsköztársaság leverésére. (A kommunisták eliszkolnak, Rákosi Moszkvába; innen tér majd vissza először 1924-ben, majd 1945-ben.)

Horthy bevonul Budapestre 1919 november 16. Forrás: gondola.hu

Az Antant diplomatát küld tehát ide bizonyos George Clerk nevű angol tárgyalót, hogy találjon itt valakit, aki nem kommunista, nem is a Habsburgok embere és képes létrehozni egy működőképes rendszert, mely aláírja végre a trianoni diktátumot. Clerk nem másban, mint egy bizonyos Horthy Miklósban látja a megoldást: van 10 ezer katonája, van tekintélye (korábban a Monarchia flottájának vezetője volt) és egészen biztosan nem kommunista, viszont mindenki tiszteli és el is fogadja. Alku születik tehát: Horthy rendet tesz, kormányt hoz létre Magyarországon, választásokat tart, parlamentet hoz létre és legfőképp: delegációt küld Trianonba, melyek fejében övé lehet majd a legfelső hatalom (akkor még nem eldöntve ennek megnevezése) és Clemenceau kiparancsolja innen végre a románokat. A zűrzavar innentől csökkenni kezd, bár a Horthyhoz hű, de nem közvetlenül parancsnoksága alá tartozó katonai szabadcsapatok szabályos kommunista-üldözéseket folytatnak vidéken, mégpedig 1919 őszétől egészen az 1921-es esztendőig (ekkor majd Teleki beszünteti működésüket). Ez a fehér-terror korszaka ismeretlen számú áldozattal.

Az Antant - Horthy alkut 1919 őszén mindenki betartja: Horthy ellenforradalmi rendszert hoz létre hazánkban (mely kifejezésben az "ellen" szó a baloldali forradalmakkal szembeni konzervatív-nemzeti oldalt jelenti) a románok pedig kivonulnak és béke-delegáció utazik Párizsba. Az Apponyi-féle küldöttség azonban lemond (nem hajlandó aláírni Magyarország megcsonkítását), így a trianoni kastélyban végül két politikailag súlytalan diplomata írja alá történelmünk legigazságtalanabb diktátumát (1920 június 4.) Megkezdődik az új határok kijelölése egy nép szétszakítása.

Az új magyar politikai rendszer életképességét Horthy kormányzóvá választása teszi valódivá 1920 március elsején. Ám a berendezkedés konszolidációjára még éveket kell várni és előbb Teleki Pál, majd Bethlen István kell hozzá. Kettejük józan munkássága teremti meg a király nélküli királysággá váló új Magyarország kiegyensúlyozott működését. De előtte még 1921-ben két királypuccs is próbára teszi Horthy hatalmának biztos lábakon állását: az ifjú IV. Károly kétszer is megkísérli a hatalomátvételt, mely kísérletek életre hívják a magyar-ellenes Kisantantot.

Bethlen és Horthy. Forrás: link

Bár a Horthy-korszak 1922-től lassú és fokozatos talpra állást, rendeződést és békés fejlődést hoz (közben kisebb-nagyobb válságokkal), egyúttal életre hívja a revizionizmust is, mely előbb mélyen a néplélekben, majd kormányzati és diplomáciai szinten is elégtételt követel illetve a régi Nagy-Magyarország visszaállítását tűzi ki célul. Mivel 1933-tól mindkettőt Hitlertől reméljük, igy egy új katasztrófa felé kezdünk el menetelni. (De ez már természetesen nem a zűrzavaros 4 év krónikájához tartozik.)

Az 1918 és 1921 közti korszak hozott tehát őszirózsás forradalmat, tanácsköztársaságot, vörös terrort, fehér terrort, ellenforradalmat, Trianont, királypuccsot, antiszemitizmust, szétszakadást, revizionizmust, miközben alig 4 (azaz négy) esztendő telt csupán el. Megértéséhez és tanulmányozásához még ma is nagy olvasottság és széles körű ismeretanyag kell. Talán ezért is olyan nehéz a tanítása az ifjúság számára, mint ahogy nekünk, felnőtteknek is tisztába kell tennünk olykor a korszakhoz kapcsolódó ismereteinket.

***

/Politológus-történész elemzés egy esetleges orosz - ukrán háborúról/

A 2013 november 21-én kezdődő "Ukrán forradalom" mely Kijev főterén a Majdanon fegyveres összecsapásokat is hozott, végletesen megrontotta Ukrajna és Oroszország viszonyát. A konfliktus hármas következménnyel járt: egyrészt előidézte a Dunántúl méretű (2 millió lakosú), de stratégiailag nagyon fontos Krím félsziget orosz megszállását (2014 március elsején), másodrészt elindította a Kelet-Ukrajnai szeparatista harcokat (a Donbass régióban), harmadrészt pedig a nagyhatalmak viszonyában új fejezetet nyitott, hisz megkezdődött az ukrajnai befolyásért induló játszma a NATO és Moszkva között.

A kép forrása: rferl.com

Jelenleg a három közül ez a legutóbbi válság ad aggodalomra is okot, hiszen Oroszország mozgósít ukrajnai határai mentén és csapat-összevonásokkal készülődik egy esetleges támadásra Kelet-Ukrajna ellen. Erre a legnagyobb esély 2022 januárjában lesz, a régió útviszonyai és időjárási körülményei miatt. (A harckocsikkal, nehéz-fegyverzettel, teherautókkal illetve nagy létszámú csapatokkal való felvonulás szempontjából a január az ideálisabb.) Miként a Reuters is megírta december 17-én, mintegy 175 ezres orosz katonai erő állomásozik bevethető közelségben az ukrán határtól. Bár Putyin ebből a haderőből a látszat kedvéért már elvezényelt valamennyit, a támadásra való felkészülést nehéz lenne tagadni.

Kérdés azonban: milyen következményekkel járna egy esetleges orosz offenzíva? Amitől mindenki tart, az a NATO fegyveres beavatkozása. Erre azonban minimális az esély, tekintve, hogy Ukrajna nem tagja az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének. Ugyanakkor az ukrán hadsereg NATO-támogatása semmiképp sem zárható ki, ami egy sajátos proxy háborút eredményezne Oroszország és a nyugat között. Vagyis NATO "megfigyelők", harckocsik, hadihajók és egyéb fegyverek néznének farkasszemet az orosz hadsereggel.

A dolog biztonságpolitikai kockázatát talán nem szükséges kiemelni, de sajnos van egy másik nagyon lényeges következmény is, mégpedig az orosz gáz- és olaj ellátás Kelet-Európa irányába. Nagyon nagy kérdés, hogy Magyarország egy esetleges orosz - ukrán háború esetén kapna e továbbra is ezekből a fontos energia-hordozókból. Bár épül már az Azerbajdzsánból Törökországon és Szerbián át ide érkező gázvezeték, ezen csak 2023-tól kaphatunk majd azeri tehát nem orosz kitermelésű földgázt (függetlenedve az orosz behozataltól).

További háborús következmény lehet számunkra az ukrajnai magyarok helyzetének romlása is, hiszen a kijevi kormányzat minden bizonnyal őket küldené elsők között a kialakuló frontokra.A helyzet egy súlyos magyar - ukrán viszonyromlást indikálna, nem beszélve arról, hogy egy háborúban álló országgal lennénk határosak.

A kép forrása: economist.com

Kérdés az is, hogy az esetleges januári orosz agresszió meddig terjedne? Beérné Putyin a Donbass régió megszállásával (elcsatolásával)? Vagy az orosz erők egészen Kijevig törnének? Netán csak délen érnék el a Dnyepert, kettészakítva Ukrajnát? Mennyire tudná lassítani az orosz támadást az ukrán haderő? Ukrajna hadserege töredéke csupán a világ második legnagyobbjának tartott orosz armadának, így még nyugati felszereltséggel sem valószínű, hogy sokáig ellen tudna állni.

De így is bizonytalan, hogy a nyugati világ milyen büntető-szankciókat vezetne be Moszkva ellen, ha tényleg háborút indítana Ukrajnában. És az is, hogy ezek hatékonysága elrettentheti e Putyint?  A januári háború esélyeit bizony ezek a kérdések határozzák meg elsősorban.

Sokan nevelünk gyereket és sokunkban merül fel talán az is, hogy átadhatunk e nekik valódi szellemi örökséget életünk során. Akár valamiféle "intelmeket" Szent Istváni módra, vagy útravaló jótanácsokat, esetleg meghatározó értékrendet, bármit ami fontos számunkra és amit szeretnénk ha ők is magukénak vallanának? Különösen akkor erősek bennünk ezek a kérdések és gondolatok, ha valamiért magunkra maradunk, például egy válást követően (mint történt ez nálam is) és úgy érezzük a mi értékrendünk már eltér a másik fél értékrendjétől. Szeretnénk a magunk szellemi örökségét átadni nekik.

A kép forrása: link

De vajon ez az igazi küldetésünk, esetleg életcélunk, fő feladatunk e létben? Elgondolkodunk azon, hogy mi lehet ez a bizonyos "szellemi örökség"? Vagy csak egyszerű példamutatással tesszük a dolgunkat, szülői feladatainkat és már az is bőven elegendő? Nem tudom a válaszokat, de azon már elgondolkodtam, hogy én magam milyen örökséget adnék át gyermekeimnek. Nem fontossági sorban, a 10 legfontosabb számomra:

"Légy becsületes ember" Alapvető értéknek, jellemvonásnak, tulajdonságnak tűnik, de nem minden szülő tudja sajnos átadni. Leginkább példamutatással közvetíthető, csak hát ez sem mindig "jön össze". Mégis fontos, nagyon is. A teljes és boldog élethez nélkülözhetetlen. Minden erőmmel azon voltam és vagyok, hogy ezt átadjam nekik.

"Szeresd a könyveket, olvass sokat, mindig tanulj és művelődj". Nem állítanám, hogy ezt sikerrel tudtam feléjük közvetíteni, mindenesetre megpróbáltam, minden megtettem érte. Mert ezt az örökséget én is megkaptam annak idején szüleimtől és valóban sokat olvastam eddigi életem során. Sokat kaptam a könyvektől, a bennük átélt gondolatoktól, történetektől.

"Szeresd a történelmet" Édesanyám egész életében szerette és ez lett hivatása is, majd ezt a szeretetet nekem is átadta és az én hivatásom is a történelem lett. Számomra ez a legszebb tudomány, mely felölel mindent, ami fontos az életben. Múltat, identitást, kultúrát és a világ históriáját.

"Ne bántsd a gyengéket és kiszolgáltatottakat" Egy manapság nagyon is feledésbe merülő érték, melyet alig gyakorol már ez a világ. Divat ennek ellenkezőjét cselekedni, főleg a fiatalság körében, ahol a "keménység" a törtetés és a harciasság kiszorítják a gyengédebb érzelmeket.

"Azzal foglalkozz, azt csináld, amit szeretsz" Egy nagyon is pénz-központú világban ez egy új megközelítés, hiszen nem az anyagiakat helyezi első helyre, hanem annak az időnek az eltöltését, amit a munka jelent számunkra. Fontos, hogy azt csináljuk amit szeretünk még akkor is, ha ezzel kevesebb pénzt keresünk.

"Tisztelt szüleidet, szeresd családodat" Sajnos itt sem arattam (eddig) egyértelmű sikert. Mégis fontosnak tartom. A testvéri és szülői szeretet meghatározzák egész életünket. A család a legerősebb kötelék halálunkig, akkor is, ha széthullik, akkor is, ha bármi háttérbe próbálja szorítani.

"Légy toleráns másokkal, elfogadó a bármiben is eltérő emberekkel" Ez az, amit ez a korszak leginkább kezd elfelejteni és amit az új generációknak nekünk kell átadni. Ez a tolerancia.Számomra fontos és azt szeretném, ha gyermekeim is gyakorolnák.

"Légy nyitott a világra, gondolkozz kritikusan, utasítsd el a tekintélyuralmat" A világra való nyitottság, a dolgok több szempontból való vizsgálata és a kritikus gondolkodás szabadsággal ajándékozza meg az embert, mert nem válik semmilyen képzet vagy eszme szervilis rabjává. Fontos a felvilágosult és teljes élethez, mint ahogyan a diktatúra vagy tekintély-uralom elutasítása is.

"Szeresd a filmeket" Miként a könyvek, úgy a filmek is kultúrát, élményeket, tartalmas gondolatokat és művészetet közvetítenek. Egész életemben rajongtam a filmekért a mozi világáért, melyektől ugyanúgy sokat kaptam, mint a könyvektől. Szeretném, ha gyermekeim is élveznék ezt a különleges világot.

"Élvezd az életet" Hiszem, hogy semmit nem ér a sok szellemi útravaló és jó tanács, ha nem tanuljuk meg élvezni az életet. Megélni annak pillanatait, értékelni benne a jót és hálát adni mindenért, amit kapunk. Nem állíthatom, hogy én magam mindig eszerint éltem, de mindig megértettem és vallottam ennek fontosságát. 

Minden szülő megalkothatja a maga 10 tanácsát, létrehozva saját szellemi örökségét gyermekei számára. Leírni ugyan nem fontos, de elgondolkodni rajta mindenképp érdemes. Akár így ünnepek táján is.

Napjainkat nyugodtan nevezhetjük a kerítések (vagy kerítésépítések) korszakának, hiszen szerte Európában (és a világon is szinte mindenhol pl a mexikói - amerikai határon, Izraelben ... stb) láthatunk hosszú kilométereken át végighúzódó (vagy éppen most épülő) hatalmas kerítés- és falrendszereket, melyek többsége a migránsok megállítására készül. Persze a XX.századi történelem is bővelkedik falakban, kerítésekben. Nézzük először ezeket.

Első helyen természetesen a berlini fal áll, mert történelmi jelentősége ennek az akadály-rendszernek volt a legnagyobb. Noha ma már nem áll csak bizonyos szakasza(i) léteznek, (emlékmű jelleggel), máig a világtörténelem legismertebb fala (a kínai nagy fal és pl Hadrianus fala mellett).

Berlini fal. (A kép forrása: vaticannews.va)

Hatvan évvel ezelőtt,  1961 augusztusában Walter Ulbricht NDK pártvezér és Nyikita Hruscsov szovjet első-titkár parancsára 155 kilométer hosszan épült meg, nyugat- és kelet Berlint elválasztva. Mintegy 28 éves fennállása alatt a hidegháborús korszak szimbólumává vált. Második helyen az izraeli fal-rendszer áll (West Bank barrier) Palesztinában, mely 708 kilométeren át kanyarogva választja el a ciszjordániai palesztin területeket Izraeltől. A falat 2000 szeptemberében kezdték el építeni (a második intifáda kezdetén), hogy megakadályozzák a palesztin öngyilkos merénylők Izraelbe jutását.

Az izraeli fal (A kép forrása: aljazeera.com)

A fal 8 méter magas, tetején szögesdrót húzódik és néhol őrtornyok szakítják meg. A fal mentén nagyon szigorú a járőrözés, vannak kamerák és szigorúan őrzött átjárók is. Az izraeli fal előkelő második helye elsősorban áthatolhatatlanságának és korszerű kivitelének köszönhető. Ugyanakkor nem ez a fal tekinthető napjaink leghosszabb akadály-rendszerének.

Az izraeli fal a levegőből és térképen (A kép forrása: news.yahoo.com)

Korunk leghosszabb kerítése az amerikai - mexikói határon húzódik (Mexico-USA barrier) jelenleg 1044 kilométer hosszan, a 3115 km-es közös határ 34%-án választva el egymástól a két országot, Mexikót és az Egyesült Államokat. (További hosszabbítására készen állnak a tervek.) A kerítés nem mindenhol egyforma, egyes szakaszokon 5,5 méter magas, máshol 8 méteres. Célja az illegális határátlépések és drog-csempészet megakadályozása (vagy legalább megnehezítése), melyet csak többé-kevésbé képes megvalósítani.

A kép forrása: BBC News

Jelenkorunk második leghosszabb modern kerítésrendszere (az amerikai-mexikói után) a szíriai - törökországi kerítés, (Syria - Turkey barrier) mely 828 kilométer hosszú és 2015-ben kezdődött megépítése. A szíriai polgárháború elől menekülő arab tömegeket és a törökökre veszélyes kurd harcosokat van hivatva visszatartani Erdogan államától. A nagyrészt betonból készült akadály-vonal mentén török katonák járőröznek, folyamatosan szemmel tartva a szíriai oldalt.

A török fal a szíriai határon (A kép forrása: dezeen.com)

Szintén jelentős a spanyol kerítés-rendszer Ceutában és Melillában (Spanish Borders), mely a spanyolok Észak-afrikai városait választja el Marokkótól. Döbbenetesen hosszú, 1564 kilométeres Nyugat-szaharai fal (Mauritania-Western Sahara border), mely állagában és minőségében a leggyengébb kivitelű, így nem egyértelműen tekinthető egybefüggő, folyamatos és valódi kerítés-rendszernek. A világ leghosszabb, 5600 kilométeres kerítése egyébként Ausztráliában a dingók (vadkutyák) ellen létesült még az 1880-as években. Napjaink nagy kerítés és falrendszerei közül kiemelendő még a görögök 40 kilométeres jól felszerelt és modern kerítés-rendszere a görög-török határon (Turkey border). Végül nem hagyható ki az Észak- és Dél-Koreát elválasztó koreai-határzár (Korean Demilitarized Zone), mely egy 250 km hosszú akadályrendszer, néhol kerítés, máshol fal formájában egy 4 km széles demilitarizált zóna közepén.

A koreai határzár és demilitarizált övezet (Foto: independent.co.uk)

Európában jelenleg szinte napról-napra létesülnek újabb és újabb falak, kerítések, például a baltikumi országok által emelve, (Észtország, Lettország és Litvánia védekezését szolgálva, legfőképp az Oroszország felől tovább-engedett migránsok ellen), illetve a lengyel-belorusz határvonalon ugyancsak az Oroszország - Fehéroroszország vonalon Európa felé törekvők visszatartására. (Ez utóbbi ezekben a percekben is épül.) Az alábbi képen egy finn politikus, Juho Romakkaniemi térképe látható az európai kerítésekről. (Hazája szintén fontolóra vette egy finn kerítés létrehozását, az oroszországi határvonalukra.)

A kép forrása: Juho Romakkaniemi, Twitter

Ahogyan a térképen is jól látszik: kontinensünkön a legkomolyabb hosszúságú a baltikumi határzár. Megemlítendő még a magyarországi, szlovén és makedón határ-kerítés is, melyek fontos szerepet töltenek be a legdorgalmasabbnak tekinthető, Kis-ázsiai - balkáni migráns-útvonal lezárásában.

Nem tudni meddig folytatódik ez a kerítés-építési láz és hogy a migráció fokozódása ad e újabb lökést az ilyen típusú beruházásoknak. Ha így lesz, akkor elképzelhetővé válhat egy Európát dél és kelet felől is egybefüggően határoló, egységes műszaki határzár. Az már más kérdés, hogy ez önmagában megoldja e majd a történelem egyik legjelentősebb migrációs válságát. /2021.11.27.22:19/

Szinte mindenki hallott már az Anonymous-csoportról, melynek szimpatizánsai (és tagjai) híres maszkjaikkal rendszeresen bukkannak fel a különböző híradásokban. Céljaik szerteágazóak és sokrétűek, de rendszerint a diktatúrák illetve elnyomó vagy önkényes szervezetek ellen lépnek fel különféle módszerekkel. Eszköztárukban többnyire hacker-támadások szerepelnek, de  tüntetésekkel és egyéb tiltakozó akciókkal is rendszeresen próbálkoznak. A nemzetközi csoport 2003-ban alakult az amerikai 4chan.org nevű imageboard oldalon. Nem mindenki tudja azonban, hogy a csoport szimbóluma, az Anonymous-álarc hogyan lett a mozgalom jelképe.

A kép forrása: link

A válasz a történelmi múltba vezet. Sok évszázada, 1605 november 5-én ugyanis egy angol lázadó csoport a brit parlament felrobbantására készült, az önkényesen uralkodó I. Jakab rendszere ellen tiltakozva. (Jakab protestáns volt annak dacára, hogy anyja és felesége is a katolikus hitet gyakorolta. Rendszere elnyomó berendezkedésként híresült el és a későbbi forradalom felé vitte a szigetországot.) Mindenesetre az ellene felkelők kis köre elszánt katolikusokból állt egy bizonyos Guy Fawkes vezetésével. Mindannyian a katolicizmus angliai üldözése ellen akartak fellépni. Guy Fawkes, akinek jellegzetes arca, bajusz-szakáll viselete adta a későbbi maszk megjelenésének alapötletét - már gyerekként édesanyjával együtt (nevelőapja hatására) áttért a katolikus hitre, noha az Erzsébet-korban már inkább a protestáns egyházak követői voltak többségben szerte a Brit-szigeteken. Fiatalon katonának állt és harcolt is a katolikus spanyolok oldalán Németalföldön. Később egy ideig Spanyolországban tartózkodott (támogatást próbálva keresni egy angliai katolikus mozgalomhoz), majd hazatért Angliába. Itt fogott aztán össze két másik katolikus lázadóval - Thomas Wintourral és Robert Catesbyvel - hogy egy robbantásos akcióval tiltakozzanak a katolikus brit főpapok elüldözése ellen. Csoportjuk később még 5 taggal bővült.  

Guy Fawkes (A kép forrása: borroughphotos.org)

Az úgynevezett "lőporos összeesküvés" (Gunpowder Plot) azonban kudarccal végződött, mert túl sokan tudtak a tervekről. Fawkest a helyszínen elfogták a robbantás előtt és kötél általi halálra ítélték felségárulás címén. Kivégzésére 1606 január 6-án került sor a Westminster palota udvarán. (Előtte két társát akasztották és négyelték fel, ám mikor Fawkesre került volna a sor, a férfi inkább levetette magát a kivégző állványzatról és kitörte a nyakát.) November 5., az emlékezetes merénylet-kísérlet napja a XVII. század óta különleges nap Angliában, melyet Fawkes-night néven emlegetnek. A kivégzett lázadó arcképe pedig maszk formájában évszázadok óta  sajátos szimbólum, az elnyomás elleni lázadás szimbóluma.

Anonymous maszkos brüsszeli tüntetők 2012-ben (Forrás: wikimedia.org)

Fawkes öröksége - a maszk 350 éve tartó töretlen népszerűségén túl - 2005-ben kapott új lendületet, amikor a mozik szerte a világon bemutatták James McTeigue filmjét, "V mint vérbosszú" címen (Hugo Weaving és Natalie Portman főszereplésével). A film Fawkes történetét modern köntösben mutatja be, a maszk felbukkanásával, mely innentől lett politikai mozgalmak főszereplője. A mai Anonymous-csoport 2003-ban jött létre de csak a film bemutatása után, 2005-ben választotta a Fawkes-maszkot jelképéül. 

Napjainkban, ahogyan egyre több az autoriter rezsim - például Törökországban (Erdogan-diktatúra), és Belorussziában (Lukasenko-rezsim) -  az Anonymous-csoport jelentősége is növekszik. Ma már fellépnek iszlamista szervezetek (Iszlám Állam) és többek közt náci jellegű oldalak ellen is, így globális jelentőségük illetve szerepük inkább pozitív előjelet kap. 

Bár a nehezen kimondható (és megjegyezhető) nevű Matthias Schweighöfer nem kapott kulcskaraktert Zack Snyder Halottak hadsereg című idei, Netflixes zombis akció-horrorjában, játékára mégis felfigyelt mindenki. A személyéből ugyanis valahogy játékos komikum árad, mely hitelességgel párosul és különlegessé teszi mindazt, amit a vásznon csinál. A sikeren felbuzdulva Schweighöfer rendezőként és főszereplőként is belevágott az említett film előzmény-fejezetébe, mely "A tolvajok hadserege" címen jelent meg nemrégiben (szintén a Netflixen).

A kép forrása: port.hu

A sztori önmagában is érdekes: adott egy 40-es német átlagpolgár, Sebastian (Matthias Schweighöfer), aki egy nyugis vidéki bankár életét éli magányosan és unalmasan. Egyetlen különlegessége, hogy nagyon ért a széfekhez, főleg egy bizonyos széf-készítő mester trezorjaihoz. A véletlen úgy hozza, hogy éppen ezek kinyitására készül egy banda, mely fel is keresi Sebastiant, a csinos Gwendoline (Nathalie Emmanuel) révén. (A felkeresésre azt követően kerül sor, hogy Sebastian széfekről szóló youtube videóját megtekintette és értesült arról, hogy a férfi megnyert egy széf-feltörő versenyt. [Amire egyébként maga Gwendolin hívta meg Sebastiant és személyesen is látta diadalát.]) 

A páros kezdetben tartózkodó egymással, de idővel kialakul köztük a kölcsönös szimpátia és vonzalom. Pedig nagyon eltérő karakterek: Gwendolin kislány kora óta zsebtolvaj és bankrabló, amellett vagány, merész és kitűnő verekedő is. Ezzel szemben Sebastian félénk típus, nem bírja az erőszakot és inkább visszahúzódó mint "tökös". Gwendolinhoz jobban illene a banda feje, a jóképű, kigyúrt macsó, Brad (Stuart Martin), akiről viszont kiderül, hogy egy önző tuskó. A súrlódások dacára a csapat sikeresen hajt végre két bankrablást is, ám a második után kettészakad a banda: egyik fele Sebastian - Gwendolin vezetésével külön utakra lép, míg Brad és Rolph (Guz Khan) sötét terveket fontolgat.

A kép forrása: hu.ign.com

Remek a tempó, jó a rendezés, érdekes az alaptéma, (illetve script)  és élvezetesek az akciójelenetek is. A tolvajok hadserege a Netflix egyik legjobb akció-vígjátéka, remek alakításokkal (már amennyire ebben a műfajban lehet nagy ívű alakításokról beszélni).

Külön kiemelendő Nathalie Emmanuel játéka a filmben, aki a legjobb Fast & Furious rész óta (mely szerintem Halálos iramban 7.) az egyik legnagyobb kedvencem. Kitűnően hozza karakterét és gyönyörű jelenség (minden jelenetében más oldalát mutatja meg, mindig új frizurával és ruhában).

Összességében elmondhatom: régóta vártam már a Netflixen egy ütős alkotásra és végre ezzel a filmmel most megkaptam. A coyote üvöltés kiérdemelten jár a készítőknek és szereplőknek. Meglepő, hogy ez az eredmény nem a "Különösen veszélyes bűnözőké" lett nálam, noha a 200  milliós költségvetéssel és a három sztárral kétségtelenül mindent elkövettek a sikerért. Ez a film mégis lekörözi eredetiségével és sztorijával, illetve a két főszereplő - Nathalie Emmanuel és Matthias Schweighöfer - teljesítményével.

A Tolvajok hadseregét minden akció és krimi rajongónak csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik szeretik a különleges karaktereket. Egyetlen negatív kritikám, hogy kicsit túl sok a sztoriban a széf-nyitási jelenet, az elhúzott feltöréses scene. De ez megbocsátható a jól megkreált zárás miatt is, mely tökéletesen illeszkedik a történet folytatásaként már bemutatott Halottak hadseregéhez. Értékelésem: 85%

Értékelésem: 85%, ami úgy oszlik meg, hogy rendezés: 90%, színészek: 85%, látvány: 80%, alapsztori: 90%, vagyis szinte mindenben kiemelkedő szerintem. A Rotten Tomatoes 71%-ot ad a filmnek, némileg aláértékelve Schweighöfer rendezését, de elismerve átlag-feletti minőségét.

A testmagasság minden korszakban változást mutatott a történelem során. Az utóbbi 150 évben az átlagtermetet nézve a Föld legtöbb országában - legfőképp Európában - egy folyamatos növekedés figyelhető meg. Kontinensünkön 1870 és 2020 közt épp 11 centivel nőtt az átlagmagasság. Felmerül azonban a kérdés: napjainkban hol húzódnak a választóvonalak? Hány centiméterrel számít valaki magasnak? Hol van a középtermet alsó és felső határa, illetve mekkora termettől lefelé alacsony valaki? A válasz minden esetben az átlagtermetben keresendő, hiszen ehhez igazodik a termet-skála minden országban. Az averageheight.com adatai szerint jelenleg a legtöbb magas ember Hollandiában él, hiszen a Föld 200 országa közül itt a legnagyobb átlag-magasság, közel 184 centiméter (egészen pontosan: 183,8 cm).

A kép forrása: marham.pk

A hollandokat a dánok követik 182,6 centis átlaggal, majd jönnek a bronzérmesek: holtversenyben a délszláv országok és a norvégok. Szerbia, Horvátország, Bosznia és Montenegro együttes átlaga 182,4 és Norvégia is 182,4 centiméteres átlag-magasságot tud felmutatni. A legkisebbek Indonézia lakói, ott a férfiak átlagosan 158 centisek, Indiában pedig 164,7 Kínában pedig 167 cm az átlagtermet.

Ami a hazai magasság-helyzetet jelenti: nálunk 176,5 cm a férfiak átlagmagassága. (A nőknél 164 cm az átlag.) Ha ebből indulunk ki (férfiak esetében) és figyelembe vesszük a "68-95-99,7" elnevezésű statisztikai szabályt a (Gauss-görbét) valamint Joubert K. - Darvay S. - Ágfalvi R. KSH Népességtudományi Kutatóintézeti munkáját (mave.hu) megkapjuk a hazai magassághatárokat, a köznyelvben is ismert besorolások szerint:

A táblázat alapján Magyarországon a férfi-népesség 68% -a 169,9 és 180,8 cm közé esik. Vagyis ez a középtermet jelenleg hazánkban. Az "alacsony" és "magas" kifejezések nem egy-egy konkrét magassággal határozhatóak meg, hanem árnyalatokkal, vagyis az alacsony és magas esetében is 3--3 alkategóriával. Létezik magas (180,9-185,2), igen magas (185,3-189,9), extrém magas (190-200) és óriás termet is (200 cm felett) mint ahogyan van alacsony (165,6-169,8) igen alacsony (161-165,5), extrém alacsony (150-160) és törpe termet is (150 cm alatt). Hogy mindez hogyan vonatkozik ránk? Például úgy, hogy megvizsgálhatjuk: a népesség (fiatalokhoz igazított átlaga alapján) mekkora hányada magasabb vagy alacsonyabb nálunk. Ha mondjuk valaki 181 cm, akkor a férfi népességen belül csak 16% magasabb nála (vagyis 100 férfiből 16 nőtt nála magasabbra). Ha 190 centis, akkor ez az arány max 2,5%.

A kép forrása: toochee

Egyébként a ma élő legmagasabb ember a török Sultan Kösen, aki 251 centiméterre nőtt. Mellette még a fenti (jobb) képen látható, 216 centis Shaquille O'Neal is eltörpül. Bár állítólag a magasabb emberek korábban halnak, több területen előnyt élveznek (fegyveres testületek, sport-egyesületek, vezetői beosztások, marketing-területek, színészet ... stb). Ugyanakkor számtalan híres ember alacsonyan csinált karriert, például: Elijah Wood (165 cm), Vlagyimir Putyin (169 cm), Dustin Hoffman (165 cm), Michael J. Fox (163 cm), Sztálin (168 cm), Lionell Messi (169 cm), George Lucas (168 cm).

Sultan Kosen. Forrás: http://english.cctv.com/20090917/102316_1.shtml

Magasságunkon kár sokat töprengenünk, vagy azzal elégedetlenkednünk, hiszen változtatni nemigen tudunk rajta. Kialakulásában elsősorban genetikai adottságok játszanak szerepet, vagyis az, hogy milyen magasak voltak nagyszüleink, szüleink. Gyerekkorban a vitaminban, kalciumban gazdag, sportos életmód némileg javíthat (növelhet) ezen. Akárhogyan is, de 20-21 éves korunkra kialakul végleges magasságunk, ami aztán idősen majd csökkenni fog néhány centit.

A nők testmagasság-skálája kimaradt posztunkból, így most pótoljuk:

A női átlag-magasság ma Magyarországon 164 cm. Ettől felfelé és lefelé 5-5 centi még a 68%-ot jelenti, vagyis a magyar nők 68%-a 159 és 169 centi közé esik. Ez voltaképp a női középtermet. Ez ki is jelöli a skála-beosztást:

Törpe termet: 140 alatt
Extrém alacsony: 140,1 - 150,9
Igen alacsony: 151-154,9
Alacsony: 155-158,9

Közép-alacsony: 159 - 162,1
Középtermet: 162,2 - 165,8
Közép-magas: 165,9 - 169

Magas: 169,1 - 173
Igen magas: 173,1 - 177
Extrám magas: 177,1 - 187,1
Óriás termet: 187,2 felett