Az ember nem csak szórakozásból néz filmeket, hanem gyakran pusztán azért, hogy egy adott érzést kiváltson belőle egy-egy produkció, például izgalmakat keltsen, rettegést okozzon (horrorok), olykor meghatódást, elgondolkodást vagy egyszerűen jókedvet hozzon számára. Ugyanakkor számtalan film kifejezetten rosszkedvet vagy depressziós hangulatot okoz. Nézzünk pár példát mindkét esetre részint az elmúlt 20 évből válogatva (3-3 film) részint a régmúltból (2-2 produkció). Mind megérdemel a maga nemében egy coyote-üvöltést.

Depressziós filmek

Forrás: gamechannel.hu

Számomra az utóbbi évek filmes terméséből a leginkább depressziós film a 2009-es Képlet (Knowing), Nicolas Cage és Rose Byrne főszereplésével, melyet sci-fi rajongóként annak idején nagy várakozásokkal néztem meg. Bár a "köztünk élő idegenek" érzés valóban sok izgalmat hozott, mégis végül csalódással keltem fel fotelemből a zárójelenet után. Kimondottan szomorú, (sőt már-már depressziós) lettem a zárástól. Az alapsztori ugyan érdekesen indul, hiszen kicsit misztikus jelleggel kapunk rejtélyeket, melyek földön-kívüli idegenekhez vezetnek és amelyeket a hétköznapi főhős, John Koestler (Nicolas Cage) próbál megfejteni (kimondott magán-nyomozás keretében) a légkör végig nagyon nyomasztó. A zárás rosszul alakul, aki számít meghal remény alig mutatkozik, a Földnek annyi. A második számú nyomasztó film nálam  Csillagok között (2014), mely szintén egy sci-fi, remek rendezéssel és egy határtalanul jó (illetve érdekes) sztorival. Mégis szomorú, mégpedig az elmúlás, az eltékozolt élet, a gyermekhez való kötődés elherdálásának érzésével (legalábbis nálam).

Forrás: koreabizwire.com

A főhős,Cooper (Matthew McConaughey) beutazza a világűrt, a Föld megmentésén munkálkodva, de közben éppen azoktól kerül távol térben és időben, akiket a legjobban szeret. (Bár lehet ebben némi átvitt értelem is [ha például saját életemre gondolok]: idővel a balsors [vagy karma] és néha hibáink sora éppen azoktól távolít el bennünket, akik a legfontosabbak számunkra.) Bronzérmes a Szerelmünk lapjai (2004) mely kimondottan női film (ami nálam azt jelenti, hogy direktben megy az érzelmekre, gyakran hatásvadász módon, kevéssé életszerű helyzetekkel "operálva") ám a maga nemében egy szép történetet mesél el ... de ...  végtelenül lehangoló módon. Allie Hamilton (Rachel McAdams) életében két férfi jelent mindent, de csak az egyik a szíve választottja, mégpedig éppen az, akitől az élet, a család, a történelmi helyzet és a körülmények elsodorják. Életük legvégső szakaszában pedig egyikük éppen azt veszíti el, ami az idős kort igazán megszépítheti: az emlékeket.

Forrás: welovebudapest.com

Ami a depressziós filmek közül a régieket illeti: nálam a Kék lagúna (1980) és a Love Story (1970) viszi a prímet. Az előbbi esetben a borzalmas végső jelenet az ok, mely minden kisgyermekes szülőt könnyekre fakaszt (ha nincs kőből a szíve), az utóbbi pedig az alaphelyzetből fakadóan: két szerelmes nehézségeit, majd reménytelen, halállal szembenéző helyzetét látva. De most nézzük a legjobb "jókedvet" csináló filmeket, továbbra is szigorúan szubjektíven.

Forrás: britannica.com

Szerelem a Fehér Házban, (1995) egy méltatlanul keveset játszott és alul-értékelt habkönnyű vígjáték Anette Bening és Michael Douglas főszereplésével, tele pozitív érzéssel, szerelemmel, humorral és romantikával. Bepillantást kapunk az amerikai elnöki rezidencia belső világába, egy nyilvánosság előtt kibontakozó szerelem nehézségeibe és két felnőtt ember esetlenül induló kapcsolatába, miközben kicsit a világ legbefolyásosabb emberének (az USA elnökének) bőrébe is bújhatunk. Jókedvre derítő hatása kétségtelen, legalábbis nálam.

Forrás: filmezzunk.hu

Ezüstérmes a 2013-as Családi üzelmek című vígjáték, mely akár receptre is felírható rosszkedv ellen. A főszerepekben: Jennifer Aniston és Jason Sudeikis látható, akik életvidáman alakítják a simlis díler és sztriptíztáncosnő karaktereit. Közös kalandjuk akkor indul, amikor együtt, (két kamasszal kiegészülve) próbálnak meg drogot csempészni Mexikóból az USA -ba, számtalan vicces helyzetbe bonyolódva. Végül harmadik a Hölgyem isten áldja, melynek 1977-es és 2004-es változata is szenzációs, de engem igazából a 2004-es, Patricia Heaton - Jeff Daniels verzió fogott meg. Két teljesen eltérő jellemű, más élethelyzetben lévő ember kényszer szülte összeköltözése a történet alapmotívuma, mely meglepő szerelmet szül a szemünk láttára, (rengeteg humorral és poénnal).

Forrás: MAFAB

Ami a régi filmeket illeti, óriási kedély-javító nálam az 1980-as Dutyi dili, és az 1959-es Van, aki forrón szereti, melyekben olyan nagy nevettetők láthatóak, mint: Richard Pryor, Gene Wilder, Tony Curtis és Jack Lemmon. Előbbiek ártatlanul raboskodva egy börtönben, utóbbiak pedig női ruhába öltözve egy lány-zenekarban teszik próbára rekeszizmainkat.  

Forrás: frockflicks.com

A Van, aki forrón szereti Oscart és Golden Globe -ot is nyert 1960-ban, amellett a gyönyörű Marilin Monroe is látható benne, aki egy korszak szex-szimbóluma volt. (2021.11.13.23:31)

***

A modern-kori történelem a XX. század második felében sőt a XXI. század elején is bővelkedett diktátorokban szerte a világon. Egyesek háborúk áldozatai lettek, máshol felkelések, forradalmak döntötték meg hatalmukat és akadt arra is példa, hogy egy külső erő beavatkozása okozta bukásukat (és egyben halálukat is). Persze jelenleg is vannak aktív, regnáló diktátorok, mint Észak-Koreában Kim Dzsongun, Kínában Hszi Csin-ping, Afganisztánban Abdul Ghani Baradar (fő-tálib), Fehéroroszországban Alexander Lukashenko, Zimbabwében Emmerson Mnangagwa. Jelen poszt az elmúlt évtizedek három olyan diktátoráról szól, akik erőszakos halált haltak, hatalmuk véres megdöntése során.

Szaddam Huszein (kivégzése: 2006 december 30.)

Szaddam Huszein hatalma csúcsán, elfogásakor és akasztása előtt (forrás: haaretz.com, metropolita.hu, europapress.es)

Ugyancsak 24 évig volt hatalmon Irak diktátora, Szaddam Huszein, aki 1979 és 2003 közt vezette az említett arab államot és lett a világpolitika központi alakja, (főleg hatalma utolsó éveiben). Az ifjú, vidéki, paraszti sorból származó Huszein alig volt 20 esztendős, amikor az utolsó iraki uralkodó (II. Fejszál) elhalálozott. Ekkor kezdett a politika felé fordulni és lett a szunnita Baasz-párt tagja. Bár az általa választott szervezett kezdetben háttérbe szorult (a monarchia megdöntése után ugyanis katonai diktatúrák követték egymást Irakban) egy ideig Egyiptomba kényszerült települni (ott is alapított családot). Végül 1964-ben eljött Huszein pártjának ideje is: ekkor a Baasz-párt előretört és az ambiciózus fiatalember hazatérhetett Irakba. Gyorsan emelkedett pártja ranglétráján és miután a Baasz-párt átvette Irak irányítását, 1969-től al-Bakr elnök jobbkezévé vált. A teljhatalmat 1979 nyarán szerezte meg, amikor al-Bakr lemondott (egészségügyi problémákra hivatkozva, valójában Huszein nyomására). Innentől minden területet a kezébe kaparintott: köztársasági-, és miniszterelnök lett, plusz a hadsereg főparancsnoka és a kormány-párt feje. Rögtön ezt követően nagy tisztogatásokba kezdett (mint Sztálin annak idején) és 22 párttagot végeztetett ki (akiket riválisainak érzett), majd százakat az elkövetkező években. Elnöksége egyik oldalon nyugatosodást hozott (felszámolta az iszlamista Sária-bíróságokat), másfelől viszont megosztást is, mivel az alig 20 százaléknyi szunnita kisebbségre támaszkodott (szemben a többségi síita felekezetekkel). Irakot az arab világ vezető államának szánta és személyi kultuszának részeként arcképe mindenütt megjelent Irakban (épületeken és még a bankjegyeken is). Rokonait felelős beosztásokba ültette (a titkosszolgálatokat rendőri szerveket, unokatestvérei, féltestvérei vezették). Közben 1980-ban hadat üzent a szomszédos Iránnak, mondván a perzsák meg akarják dönteni uralmát. A háború 8 éven át tartott és kimerítette mindkét államot. Irak gazdasága megrendült, egyre inkább külföldi támogatásokra szorult. A szomszédos, aprócska, de gazdag Kuvaittal szemben 30 milliárd dolláros  iraki adósság halmozódott fel, ami feszültséget szült, növelve az olajviták jelentette konfliktust. Végül Szaddám Huszein 1990 augusztus 2-án Kuvait megszállására adott parancsot (Öbölháború). Az ENSZ és az USA ekkor beavatkozott (Sivatagi vihar hadművelet) visszaállítva Kuvait szuverenitását (és kiűzve az iraki csapatokat). Az iraki háború (2003 - 2011) az USA és Szaddam Huszein közt ekkoriban kialakuló, majd évről évre romló viszonynak köszönhetően 2003 március 20-án kezdődött. Az amerikaiak ekkor megtámadták Irakot, mert a terrorizmus támogatásával, tömegpusztító fegyverek gyártásával és népirtással vádolták az országot (és annak diktátorát Szaddám Huszeint). Ezek közül a tömegpusztító fegyverek előállítását nem tudták bizonyítani. Az iraki hadsereg alig 3 hét alatt (április elejére) összeomlott, Huszein pedig bujkálni kényszerült a Bagdadba bevonuló amerikaiak elől. Végül 2003 december 13-án egy Al-Daur közeli tanya udvarán kialakított két méter mély, föld alatti veremben találtak Szaddám Huszeinre. Elhanyagolt külseje, hosszú szakálla és hosszú haja miatt alig volt felismerhető. Az amerikaiak emberiesség elleni bűnökkel vádolták meg (főleg az 1982-es dudzsáji mészárlással, melyben 148 kurdot öltek meg.) Kivégzésére 2006 december 30-án került sor, akasztás által, Bagdad egyik jól őrzött negyedében. 

Moammer Kadhafi (halála: 2011 október 20.)

Kadhafi diktátorként és halálakor. Forrás: celebritynetworth.com

Líbia legnagyobb diktátora kerek 42 éven keresztül vezette népét 1969 és 2011 között. Moammer Kadhafi fiatalon katonai tanulmányokat folytatott és 1966-ban a bengázi katonai akadémián avatták katonatiszté. Néhány tiszttársával együtt 1969 szeptember 1-én döntötte meg Idrísz király hatalmát (amikor a líbiai uralkodó épp Törökországban tartózkodott gyógykezelésen). Az államcsínyt szervezők először báb-királyt akartak hatalomra emelni (a király unokaöccse személyében), ám végül inkább saját kezükbe vették az irányítást, kikiáltva a Líbiai Arab Köztársaságot. Ennek első embere, ezredesként az akkoriban 27 éves Moammer Kadhafi lett. Az USA és Líbia viszonya Reagan elnöksége idején, a 80-as években kezdett végzetesen megromlani, mert Amerika a terrorizmus támogatásával, a palesztinok patronálásával és az irak-iráni háború befolyásolásával vádolta Kadhafit. Közben az 1988 december 21-én bekövetkezett, 270 halálos áldozattal járó Lockerbie légi-katasztrófa kapcsán felmerült Kadhafi érintettsége is, ám a líbiai diktátor elzárkózott a vizsgálattól. Emiatt egy időre nemzetközi szankciókkal kellett számolnia. Később, 2003-ban Líbia mégis vállalta felelősségét az ügyben és mind a 270 áldozati családnak 10 millió dolláros kártérítést ajánlott fel. Kadhafi bukását az "arab tavasz" hozta el, ugyanis brutális kegyetlenséggel lépett fel a hatalma ellen tüntetőkkel szemben. Az ENSZ és a NATO a helyi lakosság védelme érdekében Kadhafi hatalmának megdöntéséről határozott és 2011 márciusában légi és tengeri támadást indított a líbiai kormányerők ellen. Líbiában ekkor már belső ellenzéke is hatalmának megdöntésére készült, noha erős védelemmel vette körül magát. Kadhafi híres volt női testtőr-gárdájáról, akiknek tagjai személyes, legközvetlenebb védelmében működtek közre. A Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság 2011 május 16-án adott ki elfogatóparancsot Kadhafi ellen. Később, 2011 október 20-án Szurt közelében NATO vadászgépek (francia repülők) támadták meg Kadhafi konvoját, így autójából a diktátornak gyalogosan kellett menekülnie. Bár halálának pontos részletei ma sem tisztázottak, annyi bizonyos, hogy a felkelők a nyomába eredtek és elfogták egy vízátfolyó betoncsőben. Ezt követően megverték és agyonlőtték (bár azt nem tudni, ki adta le a gyilkos lövést). Kadhafi holttestét Miszrátába szállították és ott tették közszemlére. Líbia a 2011 őszi események után teljes anarchiába süllyedt és bár a 42 évig regnáló diktátor nem sanyargatta többé a lakosságot, a 7 milliós ország különböző katonai milíciák és iszlamista csoportok kezébe került. A káosz a mai napig érvényes, Líbia 10 évvel Kadhafi halála után is megosztott, több részre szakadt ország. (2020.11.08.17:45)

A történelem számtalan érdekes sztorit rejt, melyekre a filmvilág is gyakran "lecsap" egy-egy ütős és látványos filmet készítve a nagyközönségnek. Néha azonban a valóságot elferdítik ilyen vagy olyan okból és a végeredménynek már kevés köze van a tényleges eseményekhez. A napokban három ilyen esettel is találkoztam, melyekre coyote -ként azonnal rávetettem magam. Az egyik a kicsit (általam) késve megnézett, 2019-es "Volt egyszer egy Hollywood" (Quentin Tarantino alkotása), a második a szintén Tarantino jegyezte Becstelen Brigantyk, (melyet nosztalgiából néztem meg újra nemrégiben) a harmadik pedig Kálomista Gábor propagandafilmje, a mozikban most futó "Elkxrtuk". [kritika itt] A három művet a véletlennek köszönhetően egymás után láttam, három egymást követő éjszakán (az Elkxrtukat a moziban) ráadásul film-klubbunkban egy komoly vitában is részt vettem a Rettenthetetlen című film hitelességéről. A behatásoknak nem tudván ellenállni klaviatúrát ragadtam, nagyon elgondolkodva a ferdítések filmes esetein.

A kép forrása: parameter.sk

Közös az említett filmekben, hogy elvben mindegyik megtörtént eseményeket dolgoz fel: a Volt egyszer egy Hollywood például egy 1969 augusztus 9-én Los Angelesben lezajlott szörnyű, hétszeres gyilkosság történetét idézi fel (a kriminalisztika úgy őrizte meg ezt a tragédiát, mint "Tate-LaBianca gyilkosságok" krónikáját), a Becstelen Brigantyk egy második világháborús sztorit mesél el, melyben megölik Hitlert egy színházi vetítésen, Kálomista Gábor producerelte magyar film pedig a 2006 szeptember 17-én kezdődő budapesti (majd országos) tiltakozás-hullámot és tüntetés- illetve zavargás-sorozatot mutatja be. 

Tarantino "valóság-változatában" a Charles Manson által felbujtott banda nem öli meg Roman Polanski rendező 26 éves, gyönyörű, állapotos feleségét (Sharon Tate színésznőt) és 4 vendégét mert rossz házba törnek be, ahol egy kaszkadőr és egy színész (Brad Pitt illetve Leonardo DiCaprio) simán elintézik mindegyiküket. A valóságban egész Amerikát megrázó szörnyű tragédia Tarantino feldolgozásában fekete humorként jelenik meg. Azok, akik nem ismerik az 1969-es mészárlás valódi történetét, ebből a filmből bizony soha nem ismerhetik meg a tényeket.

A kép forrása: historic-newspapers.co.uk

Ami a Kálomista-filmet illeti: bár látunk eredeti képkockákat és alapjaiban a 2006-os utcai események kerülnek a fókuszba, a legfőbb gonosz és a szálakat mozgató háttér-figurák megnevezése már erős ferdítést mutat (enyhén szólva). Ki hiszi el például, hogy Dobrev Klára vagy pláne Hahn Endre (egy politikus-feleség és egy közvélemény-kutató) hozták volna a legfontosabb döntéseket azokon a bizonyos éjszakákon. A jelenlegi ellenzék egyik vezéralakjának démonizálása egyértelműen aktuálpolitikai és propagandisztikus célokat szolgál. A 2006-os év őszének elsietett kormányzati döntései, a kapkodás sőt pánik (a rendőrség a titkosszolgálatok illetve államvezetés csúcsain) illetve a temérdek hiba, sőt bűn (a fegyveres oszlatás, a gumi-lövedékezés, a tüntetők verése, a rendőr-azonosító számok eltakarása, a rengeteg jogtalanság ... stb) ugyanúgy megérdemelnének egy objektív film-feldolgozást, mint a 2006 május 26-án elhangzott (és 2006 szeptember 17-én kiszivárogtatott) öszödi beszéd. Nem választások előtt, nem propagandisztikus célokkal. (És ebből a szempontból irreleváns, hogy maga Gyurcsány vagy saját belső ellenzéke szivárogtatta e ki az öszödi hangfelvételeket.)

A kép forrása: Index.hu

Tarantino esetében nem ez a helyzet: ő művészetének és stílusának részeként vállalkozik a történelmi események megmásítására: így jeleníti meg például Adolf Hitler kalandos megölését Franciaországban egy mozivetítésen - a Becstelen Brigantykban - és a Sharon Tate mészárlás átírását, a támadó Manson-ifjak kinyírásával. Mindez a gúny, a szarkazmus és a poéntenger mellett az elgondolkodtatást is szolgálja. Ugyanakkor nem szerencsés dolog (bármilyen indokból is) a történelem meghamisítása, mert több generációban is rosszul rögzülnek a múltbeli események.

Akhilleusz a Trója című filmben unokaöccsét bosszulja meg, holott a valójában szerelme volt Patroklosz lévén, hogy mindketten homoszexuálisak voltak. Ezt azonban Hollywood átírta a könnyebb "emészthetőség" kedvéért. Kegyes "csalás" tehát a megosztó téma kikerülésével, így valahol érthető a bevállalása. A Rettenthetetlen című 1995-ös Mel Gibson filmben - mely a skót történelem egy szeletéről szól - William Wallace lázadó harcosai skót-szoknyákban rohangálnak a csatamezőkön, holott ez a viselet (a kilt) a XIII-XIV. században még nem létezett (csak a XVII. században jelent meg). Ezzel a produkcióval azonban más probléma is akad, például hogy a csaták nem úgy zajlottak, ahogyan a filmben látjuk, a skótok nem viseltek kék arc-festést az ütközetekben (ez amúgy is kelta hagyomány volt), Wallace nem parasztnak született, hanem kisnemesnek (és lovagnak), illetve soha nem esett szerelembe I. Edward menyével, Izabella hercegnővel. Egy másik Mel Gibson produkcióban, a 2000-ben készült Hazafiban a főhős, Benjamin Martin idealizált figura, miközben a brit hadsereget és tisztjét Tavington ezredest démonizálja a forgatókönyv. A valóságban éppen fordítva alakultak a dolgok: Benjamin Martin mutatott kegyetlenséget, aki rasszista szadistaként kínoztatta a brit katonákat. Az U-571 -ben egy amerikai tengeralattjáró legénysége szerzi meg a németek Enigma-dekóderét (amivel a nácik fölé kerekednek), holott a valóságban mindez a briteknek köszönhető, akik sokkal kevésbé kalandos módon, egyszerű (de zseniális) kódfejtéssel a Betchley Park kémközpontjában jönnek rá a német-kódrendszer megfejtésére.

A kép forrása: origo.hu

A két királynő című 2018-as angol történelmi drámában I. Erzsébet és skót rokona Stuart Mária riválisokká válnak, ami utóbbi kivégzéséhez vezet. Ugyanakkor a két hölgy soha nem találkozott egymással, filmbeli vitájuk a képzelet szüleménye.

Sorolhatnánk estig a történelmi hibákat a filmekben, ám ezek alapvetően két csoportra oszthatóak: a szándékos valóság-ferdítésekre és a hibák halmazára (melyek a kellő utánajárás elmaradásából fakadnak). Mindkettő káros, de az utóbbi talán megbocsáthatóbb.

 2021.10.30.12:53 

Nagy háborús-film rajongóként megnézek mindent, ami a történelem nagy háborúit mutatja meg, főleg azokat, amelyek a második nagy világégéssel foglalkoznak, mivel a műfaj kedvelésén túl imádom a modern-kori csatákat, harckocsikat és a keleti illetve nyugati fronti látványos bemutatását is. Nagy kedvencem például A leghosszabb nap (1962), a Das Boot (1981), A híd túl messze van (1977), Ellenség a kapuknál (2001), a Kelly hősei (1970), A halál 50 órája (1965), az újabbak közül pedig A fegyvertelen katona (2016). Ilyen anamnézis után talán nem meglepő, ha azonnal "rárepültem" a Netflix új mozijára, mely Az elfelejtett háború címet kapta. (Úgy is mondhatnám: egy coyote számára alap ennek a filmnek a megnézése.)

A kép forrása: https://www.netflix.com/hu/title/81166791

Hogy miért különleges a film? Először is mert nem hollywoodi blockbuster és még csak nem is amerikai produkció. Hollandok készítették, sztárok nélkül, egyszerű kivitelben és mégis hihető, sőt hiteles formában.

A helyszín a nácik által megszállt és a szövetségesek által felszabadítani kívánt Hollandia, az idő pedig: 1944 szeptembere - októbere, amikor az angol-amerikai-kanadai csapatok épp a Benelux államok gyors visszafoglalására készülnek, amit terveik szerint a német határ gyors elérésére követ majd. A terv azonban nem jön össze, legalábbis nem sikerül az eredeti, gyors kivitelezést megvalósítani. A Schelde torkolatában váratlanul erős ellenállásba ütköznek, pedig a folyó két partjának elfoglalása nélkül a szövetségesek nem használhatják Európa egyik legnagyobb kikötőjét, Antwerpen dokkjait sem. Ráadásul a nagy-szabású ejtőernyős hadművelet (Operation Market-Garden) is kudarcba fullad, melyet az arnhemi Rajna-híd megszerzéséért és az addig elvezető kisebb hidakért indítanak. (Az ok: "messze volt a híd", plusz egy komplett SS páncélos hadtestre dobják le az angol ejtőernyősöket [mint hópihéket a kazánba]) Elmondható tehát, hogy 1944 ősze nem úgy alakul a nyugati fronton, ahogyan azt az angolok és amerikaiak előzetesen elképzelték.

A kép forrása: mafab.hu

Ebben a kudarcokkal teli háborús közegben egy három szálon futó történetet ismerhetünk meg Matthijs van Heijningen rendező tolmácsolásában. Az egyik szálat egy holland család sztorija jelenti, ők a Visser család, a csinos, fiatal Teuntje Visser (Susan Radder), az apa, doktor Visser (Jan Bijvoet) és ellenállásban tevékenykedő ifjú Dirk Visser (Ronald Kalter). A fiú az életét kockáztatja azzal, hogy a németeket fényképezi és a kópiákat a szövetségesekhez próbálja eljuttatni, viszont az apa, Visser doktor inkább megalkuszik és a túlélés érdekében vállalja a látszólagos behódolást a nácik felé. A csinos Teuntje egy pontig csupán sodródik az események kereszttüzében, majd egy tragikus esemény aktivizálja őt is és fontos szerepet vállal a németek elleni küzdelemben.

A második szál egy alig 23 éves holland náci története, ő Marinus van Staveren (Gijs Blom) aki bár holland létére a német hadseregben szolgál, ám fokozatosan belátja, hogy a nácik kegyetlen és embertelen módon igázzák le Európát. Katonai szolgálatának utolsó szakaszát Hollandiában tölti, ahol annyi igazságtalanságot lát, hogy inkább az ellenállókat kezdi segíteni. A film harmadik történetszála egy brit pilóta sorsán keresztül láttatja a szövetséges katonák megpróbáltatásait Hollandiában. William Sinclair (Jamie Flatters) előbb ejtőernyősként, majd a Scheldéért folyó frontkatonaként veszi ki részét a harcokból.

A kép forrása: dutchtimes.nl

A három szál a film utolsó szakaszában találkozik egymással egy félig tragikus félig győzelmet hozó befejezésben. Ami az értékelést illeti: egy különleges filmről van szó, mely nélkülözi az amerikai dagályosságot ellenben reálisan és átélhető sőt elgondolkodtató formában mutatja meg a második világháború egy szeletét, (mégpedig több szemszögből). Jók az alakítások is, melyek közül Gijs Blom és Susan Radder játéka emelkedik ki leginkább. Kapunk kiváló csata-jeleneteket, látványos képeket a frontról és egy olyan szín-fény világot, mely szinte körbefog bennünket és amitől úgy érezhetjük mi is ott vagyunk a fakó, sáros, vizes, füstös hollandiai frontvonalban.

A Coyote értékelése: erős 80% a nagyon jó rendezés, az érdekes sztori és az átélhetőséget biztosító látvány-világ miatt. Ajánlom minden háborús-film fannak, nem bánják meg, ha bevállalják ezt a filmet.  

2021.10.28.14:43

 Üdvözöllek blogomon! 

Voltál már úgy, hogy örömödben, bánatodban, fájdalmadban, haragodban, magányodban üvölteni lett volna kedved, akár egy coyote -nak? Nos, aki ezt az érzést ismeri, annak nem kell magyarázni mi is az a coyote-feeling? Többnyire a fájdalom és a düh keveréke váltja ki, de az üvöltés néha boldog és felszabadító is tud lenni. Csakúgy mint amikor kiírod magadból mindazt, ami belül feszít. A felsoroltak miatt választottam blogom nevének a coyote nevet (egy benne elrejtett "h" betűvel).

Coyote, mint az itt szereplő cikkek szerzője, különlegességekről próbál írni afféle magányos farkasként, mégpedig az önálló gondolkodás, a szabad vélemény-alkotás és a dolgok mögé látás "szentháromságában" megosztva kételyeit mindenről, ami érdekli.

A prérifarkas „Coyote” elnevezése egyébként az indiánoktól ered, ami egy bizonyos ragadozó-félvért jelent. Valóban első ránézésre olyan, mintha a róka és a farkas keveréke lenne, és mindkettő előnyös tulajdonságait örökölte volna: okos és bátor illetve vad és erős. [like me :)] Félelmetes üvöltésének oka lehet a magány, a társ-keresés, néha a düh, néha pedig a többi coyote harcra hívása. Akárcsak a blog írójánál.

Magamról annyit: bölcsész-történész vagyok és filmmániás, tehát a blogomon erről a két dologról olvashatsz (történelemről és filmekről), plusz aktualitásokról, érdekességekről, csupa olyasmiről, ami a coyote-üvöltésre késztethet. :) Ami magánéletemet illeti: 4 dolog foglalkoztat, ezek az én bástyáim:

Imádom a lakásom, imádom a gyerekeimet, szeretek írni (mindenféléről) és hobbim, hogy filmeket nézek, majd elemzéseket írok a látottakról.

Ha felvennéd velem a kapcsolatot, mondjuk anyagi támogatást szeretnél adni nekem (blogom működtetéséhez), vagy 7 számjegyű fizuval járó állást ajánlanál fel, esetleg csinos nő vagy és épp társat keresel a markáns, elvált negyvenesek között :) vagy akármilyen más ügyben keresnél, ide írj:

Rendező: Martin Campbell, főszerepben: Daniel Craig, Bond-girl: Eva Green és Caterina Murino, főgonosz: Mads Mikkelsen.

Stílusos, elegáns, izgalmas és akció-dús, négy jelző, melyek nagyon jó leírják a legjobb Craig-filmet. Az Eva Green - Daniel Craig párbeszédek élvezetesen sziporkázóak, Caterina Murino a legszebb valaha volt Bond-girl (csak sajnos túl rövidke a szerepe), Bond újraélesztése pedig a legelképesztőbb scene, amit a franchise -ban eddig mutattak. Jó a sztori, színvonalasak az akciók, tetszetősek a kártya-jelenetek és oda teszi magát Craig is. Ebben a részben csak 38 éves, ez a legelső Bond-filmje. Craig fizikai formája itt a legjobb.

A legfőbb gonosz egy Le Chiffre nevű bankár (Mads Mikkelsen), aki terrorista szervezeteket pénzel és tőzsdei manipulációkkal szerez vagyont magának. Bond Montenegróban találkozik vele, ahol egy pókerjátszmában csak óriási nehézségek árán tudja kártytában legyőzni (közben a bankár egyik embere megkísérlik megmérgezni a játék szünetében). A montenegrói kaland alatt ismeri meg az egyik legszebb Bond-lányt, Vespert (Eva Green). A másik gyönyörű nő, aki az oldalán feltűnik, Solange (Caterina Murino), aki Le Chiffre egyik segítőjének felesége. De ő sajnos áldozatául esik a küzdelmeknek (amikor a férj megtudja, hogy párja Bond ágyában járt). Bond és Le Chiffre végül máshogyan is megmérkőznek egymással: a bankár elfogja és Bondnak ki kell állnia a kínzásokat. Ekkor bukkan fel egy rejtélyes férfi Mr White, aki egy titokzatos szervezet nevében végez Le Chiffre -vel (mert a bankár nem adta meg tartozásait a csoportnak). Bond a veszélyes kaland után új életet kezd a közben szerelmévé váló Vesperrel és otthagyja az MI6-et. Velencében nyaralva azonban Bond megtudja: Vesper valamilyen okból ugyanannak a szervezetnek dolgozik, mely megötel Le Chiffre -t. Mielőtt tisztázódna a helyzet, Vesper meghal egy összecsapás és egy velencei ház összeomlása közben, amikor inkább a vízbe fulladást választja, mint árulásának beismerését. A sztori zárása sokat sejtető: Bond felveszi a kapcsolatot a titokzatos szervezettel.

A Casino Royale rengeteg látványos jelenetet tartalmaz: üldözéseket, verekedéseket, miközben egy különleges kapcsolat (majd szerelem) kibontakozását is bemutatja Bond illetve a csinos Vesper között. Kapunk rejtélyeket, fordulatokat, meglepetéseket és egy szövevényes sztorit, gyönyörű nőkkel, stílusos küzdelmekkel. Értékelés: 90%.