A modern-kori történelem a XX. század második felében sőt a XXI. század elején is bővelkedett diktátorokban szerte a világon. Egyesek háborúk áldozatai lettek, máshol felkelések, forradalmak döntötték meg hatalmukat és akadt arra is példa, hogy egy külső erő beavatkozása okozta bukásukat (és egyben halálukat is). Persze jelenleg is vannak aktív, regnáló diktátorok, mint Észak-Koreában Kim Dzsongun, Kínában Hszi Csin-ping, Afganisztánban Abdul Ghani Baradar (fő-tálib), Fehéroroszországban Alexander Lukashenko, Zimbabwében Emmerson Mnangagwa. Jelen poszt az elmúlt évtizedek három olyan diktátoráról szól, akik erőszakos halált haltak, hatalmuk véres megdöntése során.

Szaddam Huszein (kivégzése: 2006 december 30.)

Szaddam Huszein hatalma csúcsán, elfogásakor és akasztása előtt (forrás: haaretz.com, metropolita.hu, europapress.es)

Ugyancsak 24 évig volt hatalmon Irak diktátora, Szaddam Huszein, aki 1979 és 2003 közt vezette az említett arab államot és lett a világpolitika központi alakja, (főleg hatalma utolsó éveiben). Az ifjú, vidéki, paraszti sorból származó Huszein alig volt 20 esztendős, amikor az utolsó iraki uralkodó (II. Fejszál) elhalálozott. Ekkor kezdett a politika felé fordulni és lett a szunnita Baasz-párt tagja. Bár az általa választott szervezett kezdetben háttérbe szorult (a monarchia megdöntése után ugyanis katonai diktatúrák követték egymást Irakban) egy ideig Egyiptomba kényszerült települni (ott is alapított családot). Végül 1964-ben eljött Huszein pártjának ideje is: ekkor a Baasz-párt előretört és az ambiciózus fiatalember hazatérhetett Irakba. Gyorsan emelkedett pártja ranglétráján és miután a Baasz-párt átvette Irak irányítását, 1969-től al-Bakr elnök jobbkezévé vált. A teljhatalmat 1979 nyarán szerezte meg, amikor al-Bakr lemondott (egészségügyi problémákra hivatkozva, valójában Huszein nyomására). Innentől minden területet a kezébe kaparintott: köztársasági-, és miniszterelnök lett, plusz a hadsereg főparancsnoka és a kormány-párt feje. Rögtön ezt követően nagy tisztogatásokba kezdett (mint Sztálin annak idején) és 22 párttagot végeztetett ki (akiket riválisainak érzett), majd százakat az elkövetkező években. Elnöksége egyik oldalon nyugatosodást hozott (felszámolta az iszlamista Sária-bíróságokat), másfelől viszont megosztást is, mivel az alig 20 százaléknyi szunnita kisebbségre támaszkodott (szemben a többségi síita felekezetekkel). Irakot az arab világ vezető államának szánta és személyi kultuszának részeként arcképe mindenütt megjelent Irakban (épületeken és még a bankjegyeken is). Rokonait felelős beosztásokba ültette (a titkosszolgálatokat rendőri szerveket, unokatestvérei, féltestvérei vezették). Közben 1980-ban hadat üzent a szomszédos Iránnak, mondván a perzsák meg akarják dönteni uralmát. A háború 8 éven át tartott és kimerítette mindkét államot. Irak gazdasága megrendült, egyre inkább külföldi támogatásokra szorult. A szomszédos, aprócska, de gazdag Kuvaittal szemben 30 milliárd dolláros  iraki adósság halmozódott fel, ami feszültséget szült, növelve az olajviták jelentette konfliktust. Végül Szaddám Huszein 1990 augusztus 2-án Kuvait megszállására adott parancsot (Öbölháború). Az ENSZ és az USA ekkor beavatkozott (Sivatagi vihar hadművelet) visszaállítva Kuvait szuverenitását (és kiűzve az iraki csapatokat). Az iraki háború (2003 - 2011) az USA és Szaddam Huszein közt ekkoriban kialakuló, majd évről évre romló viszonynak köszönhetően 2003 március 20-án kezdődött. Az amerikaiak ekkor megtámadták Irakot, mert a terrorizmus támogatásával, tömegpusztító fegyverek gyártásával és népirtással vádolták az országot (és annak diktátorát Szaddám Huszeint). Ezek közül a tömegpusztító fegyverek előállítását nem tudták bizonyítani. Az iraki hadsereg alig 3 hét alatt (április elejére) összeomlott, Huszein pedig bujkálni kényszerült a Bagdadba bevonuló amerikaiak elől. Végül 2003 december 13-án egy Al-Daur közeli tanya udvarán kialakított két méter mély, föld alatti veremben találtak Szaddám Huszeinre. Elhanyagolt külseje, hosszú szakálla és hosszú haja miatt alig volt felismerhető. Az amerikaiak emberiesség elleni bűnökkel vádolták meg (főleg az 1982-es dudzsáji mészárlással, melyben 148 kurdot öltek meg.) Kivégzésére 2006 december 30-án került sor, akasztás által, Bagdad egyik jól őrzött negyedében. 

Moammer Kadhafi (halála: 2011 október 20.)

Kadhafi diktátorként és halálakor. Forrás: celebritynetworth.com

Líbia legnagyobb diktátora kerek 42 éven keresztül vezette népét 1969 és 2011 között. Moammer Kadhafi fiatalon katonai tanulmányokat folytatott és 1966-ban a bengázi katonai akadémián avatták katonatiszté. Néhány tiszttársával együtt 1969 szeptember 1-én döntötte meg Idrísz király hatalmát (amikor a líbiai uralkodó épp Törökországban tartózkodott gyógykezelésen). Az államcsínyt szervezők először báb-királyt akartak hatalomra emelni (a király unokaöccse személyében), ám végül inkább saját kezükbe vették az irányítást, kikiáltva a Líbiai Arab Köztársaságot. Ennek első embere, ezredesként az akkoriban 27 éves Moammer Kadhafi lett. Az USA és Líbia viszonya Reagan elnöksége idején, a 80-as években kezdett végzetesen megromlani, mert Amerika a terrorizmus támogatásával, a palesztinok patronálásával és az irak-iráni háború befolyásolásával vádolta Kadhafit. Közben az 1988 december 21-én bekövetkezett, 270 halálos áldozattal járó Lockerbie légi-katasztrófa kapcsán felmerült Kadhafi érintettsége is, ám a líbiai diktátor elzárkózott a vizsgálattól. Emiatt egy időre nemzetközi szankciókkal kellett számolnia. Később, 2003-ban Líbia mégis vállalta felelősségét az ügyben és mind a 270 áldozati családnak 10 millió dolláros kártérítést ajánlott fel. Kadhafi bukását az "arab tavasz" hozta el, ugyanis brutális kegyetlenséggel lépett fel a hatalma ellen tüntetőkkel szemben. Az ENSZ és a NATO a helyi lakosság védelme érdekében Kadhafi hatalmának megdöntéséről határozott és 2011 márciusában légi és tengeri támadást indított a líbiai kormányerők ellen. Líbiában ekkor már belső ellenzéke is hatalmának megdöntésére készült, noha erős védelemmel vette körül magát. Kadhafi híres volt női testtőr-gárdájáról, akiknek tagjai személyes, legközvetlenebb védelmében működtek közre. A Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság 2011 május 16-án adott ki elfogatóparancsot Kadhafi ellen. Később, 2011 október 20-án Szurt közelében NATO vadászgépek (francia repülők) támadták meg Kadhafi konvoját, így autójából a diktátornak gyalogosan kellett menekülnie. Bár halálának pontos részletei ma sem tisztázottak, annyi bizonyos, hogy a felkelők a nyomába eredtek és elfogták egy vízátfolyó betoncsőben. Ezt követően megverték és agyonlőtték (bár azt nem tudni, ki adta le a gyilkos lövést). Kadhafi holttestét Miszrátába szállították és ott tették közszemlére. Líbia a 2011 őszi események után teljes anarchiába süllyedt és bár a 42 évig regnáló diktátor nem sanyargatta többé a lakosságot, a 7 milliós ország különböző katonai milíciák és iszlamista csoportok kezébe került. A káosz a mai napig érvényes, Líbia 10 évvel Kadhafi halála után is megosztott, több részre szakadt ország. (2020.11.08.17:45)