Az ember nem csak szórakozásból néz filmeket, hanem gyakran pusztán azért, hogy egy adott érzést kiváltson belőle egy-egy produkció, például izgalmakat keltsen, rettegést okozzon (horrorok), olykor meghatódást, elgondolkodást vagy egyszerűen jókedvet hozzon számára. Ugyanakkor számtalan film kifejezetten rosszkedvet vagy depressziós hangulatot okoz. Nézzünk pár példát mindkét esetre részint az elmúlt 20 évből válogatva (3-3 film) részint a régmúltból (2-2 produkció). Mind megérdemel a maga nemében egy coyote-üvöltést.

Depressziós filmek

Forrás: gamechannel.hu

Számomra az utóbbi évek filmes terméséből a leginkább depressziós film a 2009-es Képlet (Knowing), Nicolas Cage és Rose Byrne főszereplésével, melyet sci-fi rajongóként annak idején nagy várakozásokkal néztem meg. Bár a "köztünk élő idegenek" érzés valóban sok izgalmat hozott, mégis végül csalódással keltem fel fotelemből a zárójelenet után. Kimondottan szomorú, (sőt már-már depressziós) lettem a zárástól. Az alapsztori ugyan érdekesen indul, hiszen kicsit misztikus jelleggel kapunk rejtélyeket, melyek földön-kívüli idegenekhez vezetnek és amelyeket a hétköznapi főhős, John Koestler (Nicolas Cage) próbál megfejteni (kimondott magán-nyomozás keretében) a légkör végig nagyon nyomasztó. A zárás rosszul alakul, aki számít meghal remény alig mutatkozik, a Földnek annyi. A második számú nyomasztó film nálam  Csillagok között (2014), mely szintén egy sci-fi, remek rendezéssel és egy határtalanul jó (illetve érdekes) sztorival. Mégis szomorú, mégpedig az elmúlás, az eltékozolt élet, a gyermekhez való kötődés elherdálásának érzésével (legalábbis nálam).

Forrás: koreabizwire.com

A főhős,Cooper (Matthew McConaughey) beutazza a világűrt, a Föld megmentésén munkálkodva, de közben éppen azoktól kerül távol térben és időben, akiket a legjobban szeret. (Bár lehet ebben némi átvitt értelem is [ha például saját életemre gondolok]: idővel a balsors [vagy karma] és néha hibáink sora éppen azoktól távolít el bennünket, akik a legfontosabbak számunkra.) Bronzérmes a Szerelmünk lapjai (2004) mely kimondottan női film (ami nálam azt jelenti, hogy direktben megy az érzelmekre, gyakran hatásvadász módon, kevéssé életszerű helyzetekkel "operálva") ám a maga nemében egy szép történetet mesél el ... de ...  végtelenül lehangoló módon. Allie Hamilton (Rachel McAdams) életében két férfi jelent mindent, de csak az egyik a szíve választottja, mégpedig éppen az, akitől az élet, a család, a történelmi helyzet és a körülmények elsodorják. Életük legvégső szakaszában pedig egyikük éppen azt veszíti el, ami az idős kort igazán megszépítheti: az emlékeket.

Forrás: welovebudapest.com

Ami a depressziós filmek közül a régieket illeti: nálam a Kék lagúna (1980) és a Love Story (1970) viszi a prímet. Az előbbi esetben a borzalmas végső jelenet az ok, mely minden kisgyermekes szülőt könnyekre fakaszt (ha nincs kőből a szíve), az utóbbi pedig az alaphelyzetből fakadóan: két szerelmes nehézségeit, majd reménytelen, halállal szembenéző helyzetét látva. De most nézzük a legjobb "jókedvet" csináló filmeket, továbbra is szigorúan szubjektíven.

Forrás: britannica.com

Szerelem a Fehér Házban, (1995) egy méltatlanul keveset játszott és alul-értékelt habkönnyű vígjáték Anette Bening és Michael Douglas főszereplésével, tele pozitív érzéssel, szerelemmel, humorral és romantikával. Bepillantást kapunk az amerikai elnöki rezidencia belső világába, egy nyilvánosság előtt kibontakozó szerelem nehézségeibe és két felnőtt ember esetlenül induló kapcsolatába, miközben kicsit a világ legbefolyásosabb emberének (az USA elnökének) bőrébe is bújhatunk. Jókedvre derítő hatása kétségtelen, legalábbis nálam.

Forrás: filmezzunk.hu

Ezüstérmes a 2013-as Családi üzelmek című vígjáték, mely akár receptre is felírható rosszkedv ellen. A főszerepekben: Jennifer Aniston és Jason Sudeikis látható, akik életvidáman alakítják a simlis díler és sztriptíztáncosnő karaktereit. Közös kalandjuk akkor indul, amikor együtt, (két kamasszal kiegészülve) próbálnak meg drogot csempészni Mexikóból az USA -ba, számtalan vicces helyzetbe bonyolódva. Végül harmadik a Hölgyem isten áldja, melynek 1977-es és 2004-es változata is szenzációs, de engem igazából a 2004-es, Patricia Heaton - Jeff Daniels verzió fogott meg. Két teljesen eltérő jellemű, más élethelyzetben lévő ember kényszer szülte összeköltözése a történet alapmotívuma, mely meglepő szerelmet szül a szemünk láttára, (rengeteg humorral és poénnal).

Forrás: MAFAB

Ami a régi filmeket illeti, óriási kedély-javító nálam az 1980-as Dutyi dili, és az 1959-es Van, aki forrón szereti, melyekben olyan nagy nevettetők láthatóak, mint: Richard Pryor, Gene Wilder, Tony Curtis és Jack Lemmon. Előbbiek ártatlanul raboskodva egy börtönben, utóbbiak pedig női ruhába öltözve egy lány-zenekarban teszik próbára rekeszizmainkat.  

Forrás: frockflicks.com

A Van, aki forrón szereti Oscart és Golden Globe -ot is nyert 1960-ban, amellett a gyönyörű Marilin Monroe is látható benne, aki egy korszak szex-szimbóluma volt. (2021.11.13.23:31)

***