A Rupert Wyatt rendezte 2014-es The Gambler című Mark Wahlberg filmben hangzik el John Goodman szájából a "kapd be pozíció" kifejezés, mely nagy élet-igazságként került a filmtörténetbe (amihez később saját élet-tapasztalatként egy kis kiegészítést illesztettem [erről később bővebben]). De hozzá kell tegyem, hogy angol eredetiben kicsit kicsit vulgárisabb az idézett mondat: "the position of fuck you". (Magyar szinkronnal: itt hallgathatod és nézheted meg az említett jelenetet)

De miről is szól a dolog? A lényege: néhányan (az emberek elenyészően kis százaléka) élete során eléri azt a vagyoni és egzisztenciális szintet, melyben már semmivel sem kell törődnie, senkitől nem kell függenie és semmin sem kell aggódnia. Ez az a szint, melyen az illető vagyona olyan méretű, hogy azt már semmi módon nem veszítheti el, vagyis anyagi biztonsága tökéletes. Ebben a pozícióban - melyről a filmben John Goodman afféle maffia-vezérként beszél (és 2,5 millió dollárban állapítja meg az említett szintet) - bárkinek mondhatjuk, hogy "kapd be" (fuck you). Nem kell következményektől tartanunk. Nincs főnökünk, mert soha többé nem kell dolgoznunk sem és nincs senki aki árthat nekünk. Ha az egészségünkre vigyázunk, az égvilágon semmitől sem kell tartanunk. (A mások elvesztése vagy egy globális világvége persze most nem ide tartozik.) Nyilván mindenki vágyik ebbe az "álom pozícióba", amikor mindenre és mindenkire tojhatunk, magasról.

Zárójelben tenném hozzá, hogy a mai Magyarországon egy 30-40 éves ember esetében, havi 500 ezres (évi 6 milliós) költekezés esetén és 40 éves hátralévő élettartammal számolva ez az összeghatár szerintem 240 millió Ft körüli, vagyis 1 millió dollár sincs. Viszont hozzá kell tegyünk egy ragyogó házat (budapesti áron) és egy verdát is, melyekkel már valóban hihető lehet a filmben említett 2 - 2,5 millió dolláros álomhatár (főleg, ha nem állunk meg a havi 500 ezres költekezésnél, elvégre fényűzőbb az élet havi 1 millával).

Persze a Gambler című filmben Frank (John Goodman) azért beszél erről a játék-függő Jimnek (Mark Wahlberg), hogy ne kockáztasson feleslegesen a mániájává váló szerencsejátékokban. Szedje össze az említett 2-2,5 milliót és élvezze hátralevő életét teljes anyagi biztonságban. Jim nem így tesz, óriási kockázatot vállal, de végül megússza az egészet, igaz egy vasa sem marad. Óriási film, nagyon nagy tanulságokkal.

Viszont a sztori által kimondott alapigazság - és itt jön a saját tapasztalat - még komplexebb a filmben bemutatottnál, mert szerintem két irányban is működik: nem csupán felül, de alul is létezik ugyanis egy ilyen határvonal. Ez pedig az a sáv, melyben már senki és semmi nem érdekel bennünket, ahol nincs barát, aki megbánthat, nincs ellenség aki érdekelhet és nincs senki illetve semmi, ami bensőnkhöz érhet. Ebben az állapotban nem számít mások véleménye, senkinek nem akarunk megfelelni, senkinek nem akarunk tetszeni és a legkevésbé sem érdekel bennünket az, amit mások gondolnak rólunk. Depresszió-közeli állapot ugyan, de valójában csak annak szélén pozicionálódik. A depressziótól elválasztja, hogy némi örömforrást azért tartogat, részben a teljes függetlensége okán. Sajnos ez a szint legtöbbünknek közelebbinek tűnik, mint a filmbeli. Ugyanakkor ezt is csak kevesen érik el.

***