Aki igazi filantróp az valódi ember-barát, másokon mindig segíteni akaró önzetlen figura, aki csak akkor érzi jól magát (akkor tekinti teljesnek az életét) ha tehet valamit a többiekért. Érzékeny a szegénységre, a kiszolgáltatottságra, a nyomorra, az igazságtalanságokra, az elnyomásra és a boldogulni nem képesek helyzetére. Maga a kifejezés görög eredetű: a "philos" azaz barát és az "antroposz" azaz ember szavak összevonásából keletkezett (a végeredmény: philo - troposz = philontrop, azaz filantróp), angolul: philanthropist.

A filantróp típusú emberek egy része éppen ugyanolyan foglalkozást választ magának mint mindenki más, míg másik részükben annyira erős az ilyen irányú elhivatottság (a segíteni akarás), hogy szociális területen helyezkedik el: orvosként, ápolóként, szociális munkásként. Sokan közülük jótékonykodnak, társadalmi munkát végeznek, non-profit cégeknek segítenek, karitatív tevékenységeket folytatnak. Adakozóak, nagyvonalúak, bőkezűek.

Az igazi filantrópok többnyire "jó emberek", sokszor élveznek köz-szeretetet és köz-megbecsülést, barátságosak, kedvesek, kiegyensúlyozottak, jóindulatúak. Szinte mindig pacifisták, toleránsak, liberálisak és szabálykövetők. Tisztelik a törvényt, betartják a közösségek erkölcsi, jogi, törvényi előírásait.

Sokan a filantrópok ellentéteiknek tartják a mizantrópokat, ám nincs igazuk. Moliére, azaz Jean-Baptiste Poquelin (1622-1673) több mint 350 éve írta meg Le Misanthrope című drámáját, mely valójában egy társadalom-kritika és az emberi viselkedés - gondolkodás kérdéseinek boncolgatása. A mizantróp lehet emberkerülő, embergyűlölő személy, de inkább olyasvalaki, aki már nem hisz az emberek jóságában és felismeri, hogy a körülötte lévő világ mennyire képmutató. Amit ma láthatunk magunk körül az az "ál-filantrópok világa".

A pszichés zavarok mögött többnyire bizonytalanság, kisebbrendűségi - érzés és a gyorsan ítélkezés zavara áll illetve azon képességnek a hiánya, mely alkalmassá tesz valaki a problémák mélyére látni, az összetett személyiségű embereket megismerni. Saját életemben az "ál-filantrópizmus" egy hozzám valaha nagyon közel álló személynél vehető észre rengeteg egyéb pszichés problémával együttesen megjelenve.

Ám akárhová is soroljuk magunkat, rokonainkat, ismerőseinket (filantrópok, mizantrópok és ál-filantrópok) akkor is egy tolerancia nélküli, képmutató világban élünk, melyben csak szigetszerűen fordul elő, itt-ott a valódi moralitás.

***